Vissza

A zöldtetők és zöldfalak lépőkövekként működhetnek a magasban. Persze csak akkor, ha kellő sűrűségben helyezkednek el, hogy a rovarok és madarak ezeket érintve mozoghassanak a városon keresztül. De ahhoz, hogy valódi élőhelyhálózat jöjjön létre, a tetőknek – azon kívül, hogy egymáshoz kapcsolódnak – rendszert kell alkotniuk járdákkal, parkokkal, egyéb zöldterületekkel is. A zürichi zöldtető-program harminc év alatt azt mutatta meg, hogy ahol ez a vertikális és vízszintes kapcsolat kialakul, ott a legveszélyeztetettebb fajok is megtelepednek a város közepén.

A természetnek vízre is szüksége van

A betonnal körbevett zöldterületek és vizes élőhelyek nemcsak ökológiai szempontból fenntarthatatlanok, árvíz idején is problémát okoznak. A városi patakok, csatornák a természetes visszatartást kellene segíteniük a víz gyors elvezetése helyett. Ahol a városok felszínre hozták a korábban elterelt vízfolyásokat – ahogy Párizs tette a Szajnával, vagy számos európai város kisebb patakjaival –, ott az élőhelyek minősége és a klímaadaptáció egyszerre javult. Egy természetes vízpart nem csak a vizet tartja vissza: part menti növényzetével, árnyékával és mikroklímájával önálló ökológiai folyosóvá válik, mely része lehet egy biológiailag diverz városnak.

Amikor lemegy a nap

A városi ökoszisztémát éjszakára sem lehet kikapcsolni, de a fényszennyezés pontosan erre kényszerítené az élővilágot. A folyamatosan megvilágított városrészekben a rovarok megzavarodnak, és az éjszakai beporzás szinte teljesen leáll. A denevérek, melyeknek az ökológiai egyensúly fenntartásában fontos szerepe van, teljesen elkerülik a kivilágított területeket.

Egy kis tervezéssel azonban sokat javíthatnánk a helyzeten. Nem kell ugyanis teljes sötétség: a kutatások szerint az irányított, melegebb fényű és lefelé világító köztéri lámpákkal jelentősen csökkenthető a fényszennyezés hatása, miközben a közlekedési biztonság megmarad. A sötétebb zöldfolyosók kialakítása pedig hatalmas segítséget jelent, és nem csak az éjjeli állatoknak.

A nagy városi kirakós

Egy városi rét, zöldtetők, szabad vízfolyások és tudatosan tervezett fényhasználat – ezek külön-külön mind értékesek, de együtt összekapcsolt élőhelyhálózatot alkotnak. Élhető városokat nemcsak látványos, nagy beruházásokkal, hanem tudatossággal is létrehozhatunk. És hogy mindez nem csupán elmélet, azt a Gardenfutura budapesti szivacsváros-projektjei mutatják meg. A Graphisoft Parkban öt különálló helyszínen dolgoztak a csapadékvíz helyben tartásán: például szegélyeket alakítottak át úgy, hogy a víz a fák gyökérzónájába folyjon, és a tetőről levezetett vizet visszajuttatták a zöldterületekre. Az óbudai Fő téren a Stockholm Faültetési Rendszerben ültettek új fákat, a Pók utcában pedig egy valóban elhagyatott út menti zöldsávból lett 564 négyzetméteres méhlegelő cserjékkel. Ezek a projektek működő rendszerek, amelyek a csapadékot helyben tartják, javítják a talajéletet és mérséklik a városi hőterhelést.