Vissza

A szenvedélybetegségekben érintett személyek gyakran nem tudnak racionálisan mérlegelni. Döntéseiket sokszor impulzív módon hozzák meg, anélkül, hogy figyelembe vennék azok hosszú távú következményeit. A vásárlás gyakran kényszercselekvésként jelenik meg, a túlköltekezés, a felesleges holmik felhalmozása nem tudatos döntés eredménye, hanem a függőséget enyhítő mechanizmus. Az érzelmi alapú döntéshozatal központi szerepet kap, mivel a vásárlás sok esetben feszültségcsökkentő vagy önjutalmazó eszközként szolgál.

Az állandó akciók és leárazások, az algoritmusok által célzott, személyre szabott hirdetések, valamint a „most vedd meg!” típusú sürgető üzenetek mind arra késztetnek, hogy érzelmi alapon, nem pedig valós szükségleteink szerint döntsünk. A digitális tér különösen kedvez ennek a jelenségnek. Az online vásárlás kényelmes és gyors, egyetlen kattintással elérhető, miközben a tudatos kontroll gyakran háttérbe szorul, különösen stresszes vagy fáradt állapotban. Ebben a közegben a vásárlás nemcsak szükségletkielégítő, hanem egyre inkább hangulatjavító, sőt, feszültségoldó eszközzé válik.

A fogyasztóvédelem céljai közé tartozik az, hogy támogassa a tudatos, informált döntéshozatalt, valamint megóvja a sérülékeny csoportokat a káros fogyasztói mintáktól. Ebben a kontextusban kiemelten lényeges a figyelemfelhívás és a megelőzés, ismeretterjesztő kampányok, oktatási programok segíthetnek felismerni az impulzív vásárlás és a függőségek közötti kapcsolatot. A szabályozás is kulcsszerepet játszik, a szerencsejáték-reklámok korlátozása, illetve egyes célzott online hirdetések tiltása különösen indokolt lehet a függőséggel küzdők védelmében. Egyre nagyobb jelentőséget kapnak továbbá az önkorlátozó eszközök, mint például a költési limitek beállítása webáruházakban vagy digitális játékplatformokon, amelyek segíthetnek visszaszorítani a kényszeres vásárlási magatartást.