A módszer

Ha Pekingből Magyarországra érkezik egy 100 ezer darabos cipő- és ruhaszállítmány, akkor a csatolt papírokon feltüntetik, mennyit érnek a termékek, a fizetendő vámot pedig ennek alapján állapítják meg. A fogadó fél ugyanakkor felülbírálhatja az áru értékét, például szúrópróbaszerű vizsgálattal megállapíthatja, hogy a cipők darabja nem 50 dollárt ér, hanem 100-at. Ebben az esetben értelemszerűen több lesz a fizetendő vám is.

Kínából ugyanakkor óriási mennyiségű áru áramlik az Európai Unióba, és ez nemcsak az importőröknek jelent jelentős bizniszt, hanem annak az országnak is, ahol a vámügyintézést végzik – még akkor is, ha a befizetett vám nagy része az uniós büdzsébe kerül. A vám 25 százaléka ugyanis a tagállamnál marad, éppen ezért több országban is igen megengedők voltak a termékek értékének meghatározásánál.

A tagállamok ráadásul számolhatnak az importhoz kapcsolódó áfabevétellel is, amely a Nemzeti Adó- és Vámhivatal (NAV) szerint Magyarországon például további több száz milliárd forintot jelent a költségvetésnek.

Mivel a vámbevétel többsége az uniós költségvetést illeti, a rendszer ellenőrzésére az unió csalásellenes hatósága is jogosult. 2017 decembere és 2019 decembere között Magyarországon is vizsgálódtak a Kínából érkezett áruk ügyében, méghozzá a NAV közreműködésével.