Vissza

A felmérés adatai első ránézésre kifejezetten biztatóak: a válaszadók 64 százaléka használ valamilyen körforgásos modellt, 75 százalékuknak van körforgásos célkitűzése, és közel felük méri is a teljesítményét ezen a területen. A részletekben azonban látszik, hogy a vállalatok egyelőre óvatosan haladnak: a könnyebben megfogható, gyorsabban bevezethető megoldások dominálnak, a nagyobb szervezeti és üzleti átalakulást igénylő lépések pedig háttérbe szorulnak.

Nem nehéz megérteni, miért. A hulladékgazdálkodás fejlesztése, a maradékanyagok újrahasználata vagy értékesítése, a megújuló erőforrások fenntarthatóbb beszerzése kézzelfogható, viszonylag gyorsan kommunikálható, sokszor rövid távon is mérhető eredményt hoznak. A felmérés szerint a vállalatok 59 százalékának a hulladékgazdálkodás, 49 százalékának a megújuló erőforrások fenntartható beszerzése és felhasználása területén vannak célkitűzései. Sőt, a már alkalmazott megoldások között a maradékanyagok újrahasználata vagy értékesítése szintén erős: ezt a válaszadók 53 százaléka említette.

A gond inkább az, ha a körforgásosság és az ebben gondolkodás megáll ezen a szinten. A körforgásos design, a termékélettartam meghosszabbítása, az új szolgáltatásalapú modellek, az iparágakon átívelő anyagáramok vagy az értéklánc-szintű együttműködések már sokkal bonyolultabb terepet jelentenek. Több szervezeti egyeztetést, több adatot, több kockázatvállalást igényelnek, és lényegesen hosszabb a megtérülés is, amelyekben gondolkodni kell(ene). Pedig pont ezek azok a területek, ahol a valódi áttörés elkezdődhetne.

Stratégia nélkül csak mellékprojektek maradnak

Miközben sok vállalat tesz valamit a körforgásosságért, mindössze 21 százalékuknak van erre vonatkozó üzleti stratégiája. Míg egy célkitűzés azt jelzi, hogy a cég látja a problémát, addig a stratégia azt jelenti, hogy a kérdés bekerül a döntéshozatal középpontjába: a beruházásokba, a termékfejlesztésbe, a kockázatkezelésbe és végső soron az üzleti modellbe. A körforgásos gazdaság nem pusztán környezetvédelmi ügy. Céges nézőpontból legalább ennyire szól költséghatékonyságról, ellátásbiztonságról, alapanyag-kitettségről, innovációról és piacépítésről. Aki kevesebb primer nyersanyagot használ, újrahasznosított vagy más iparágból érkező melléktermékekkel dolgozik, hosszabb élettartamú termékeket tervez, vagy szolgáltatásként értékesíti azt, amit korábban csak termékként adott el, az nem egyszerűen zöldebb lesz, hanem másképp kezd el pénzt keresni.

Az ehhez vezető úton három dolog elengedhetetlen: mérés, együttműködés és vezetői bátorság. Nem lehet jól irányítani azt, amiről nincs adat. Ami az egyik szereplőnek hulladék, az egy másiknak alapanyag lehet, de ehhez a cégeknek valóban kommunikálniuk kell egymással. A komplexebb megoldások pedig sokszor nem a következő negyedévben térülnek meg, hanem akkor, amikor a nyersanyaghiány és a szigorodó szabályozás már élesebben jelentkeznek. Ha a körforgásosság csak egy kipipálandó pont marad, legfeljebb lassú javulást hoz. Ha viszont a cég stratégiájának részévé válik, akkor új piacokat, új partnerségeket és ellenállóbb működést teremthet.

Nem elméleti laborfeladat

A jó hír az, hogy a körforgásos gazdaság nem elvont jövőkép. Vannak működő példák, hazai és nemzetközi megoldások, iparági együttműködések, amelyekből lehet tanulni. Ezekből mutat be jó néhányat a 2026. október 5-7. között Budapesten megrendezendő Circular Economy Hotspot konferencia. A BCSDH által szervezett esemény azokra a kérdésekre is válaszokat ígér, amelyek hozzásegítik a cégeket ahhoz, hogy a körforgásos gazdaságra úgy tekintsenek, ahogy szükséges: a jövő versenyképességének egyik fontos alapfeltételeként. A körforgásos gazdaság nem attól lesz valóság, hogy mindenki egyetért vele, hanem attól, hogy egyre többen elkezdik komolyan csinálni.