Könyvajánló

Jörg Blech
Betegség-feltalálók

Jörg Blech - Betegség-feltalálók

/részletek/

Határtalan gyógyítás

Az orvostudomány annyira fejlett, hogy már senki sem egészséges.
(Aldous Huxley)

A neve: Aging Male Syndrome (AMS) - vagyis a férfiak menopauzája

A betegség-feltalálók repertoárjában az adott gyógyszerek eredeti indikációjának kibővítése is szerepel. Az USA-ban például az "ébren tartó" pirulát, a Provigilt, egy igen ritka betegség, a narkolepszia kezelésére engedélyezték. Ez a betegség hirtelen fellépő álmosságrohammal jár. Ahhoz, hogy a fogyasztók körét kibővíthessék, a gyártó Cephalon cég, a megfelelő kórképek után kezdett kutakodni. Egy tanulmányt szponzorált, amiből kiderült, hogy az álmot-ölő-tabletta nyugtalan gyermekeken is segít. Emellett vizsgálta a több műszakban dolgozókat is - és lám-lám, rögtön rálelt egy új betegségre is: "az éjszakai műszak alvászavarára".

Minden betegségnek megvan a pirulája - és gyakran minden új pirulához akad új betegség is. A folyamatnak már nevet is találtak: "disease mongering" - betegség-kereskedés. 

A betegség-feltalálóknak azok az egészséges emberek jelentik a bevételt, akiknek bebeszélik, hogy betegek. Ön nem fáradt, rosszkedvű vagy kedvtelen néha, vagy olykor képtelen koncentrálni? Vagy talán félénk? A média közreműködésével bárki döbbenten tapasztalhatja, hogy betegségek egész sorozatára találhat, melyek nála is szóba jöhetnek: magas vérnyomás, szociális problémák, jetlag, internet-függőség, magas koleszterinszint, depresszió, túlsúly, menopauza, kóros izzadás, ideges gyomor-, bélpanaszok vagy merevedési zavarok. Az orvosi szaktársulatok, páciensszövetségek és gyógyszercégek véget nem érő médiakampányai olyan zavarokra hívják fel a figyelmet, melyeket nagy sajnálatukra csak túl ritkán kezelnek. 

"Reflux tünetek" miatt a lakosság ötvenegy százalékának romlik az "életminősége", mondta egy orvosnő a bajor Rödentalból - ezzel nem mást, mint a gyomorégést minősítette át. Németországban egy kölni magánklinikán pontosan 822 595 hiperhidrózisos (túlzott izzadékonyság) esetet regisztráltak: az érintettek izzadásra panaszkodtak - állítólag olyannyira, hogy orvosi segítségre szorultak. 

"Add vissza fiatalságomat", mondatja Goethe Faustjával. Mára egy újfajta ördögi paktum jött létre. Most az orvosok, gyógyszergyártók és a páciensek szövetsége szövögeti a makulátlan ember utópiáját. Egészséges emberek "életgyönyör"-gyógyíreket nyelnek csak azért, hogy egészségesnél egészségesebbnek tűnjenek. A megfelelő gyógyszerek száma az utóbbi években jelentősen megugrott. Az agy teljesítőképességét fokozó szerek (Nootropika), pszichés gyógyszerek, hormonok, A-vitamin-készítmények akár a botulintoxin (egy baktériumméreg), mindegyikük az egészségőrült fogyasztók kellemes közérzetének biztosítását célozzák meg.

Az egészség állapottá lesz, amit ugyan már senki sem képes elérni, de amiért például Németországban a keresetek 14 százalékát fizetik be az egészségügyi kasszába. 

Pompás gyógyszerbiznisz 

"A marketingesek mindig hangosan verik a dobot. Ez egy természetes lelkesedés", magyarázza Fred Nadjarian, a Roche cég ausztráliai ügyvezetője, a British Medical Journal-ban. Az 1990-es évek végén a Roche az Aurorix (r)  nevű antidepresszánst akarta a piacra dobni, ami állítólag a szociális fóbiák, a bátortalanság beteges formái ellen nyújtana segítséget. A cég által szponzorált sajtóközleményben azt állították, hogy ezzel a "lelket romboló" szindrómával több mint egymillió ausztrál bajlódik, akiket viselkedésterápiával és gyógyszerekkel kell kezelni.

Gyanakvás még akkor sem merült fel, amikor 2002 áprilisában Alexander Dröschel pszichológus Saarlouis-ból a Deutsche Presse-Agenteurral közölte, hogy Stralsund és Konstanz között kerek "egymillió gyermek" szenved pszichiatrikus megbetegedésben, éspedig a figyelem-deficit-hiperaktivitás-szindrómában (Aufmerksamkeits-Defizit-Hyperaktivitas-Syndrom, ADHS). Kijelentését egész Németországban szétkürtölték, de amikor az adatok után tudakozódtak, kiderült, hogy Dröschel nem rendelkezett konkrét forrással: "a legkülönbözőbb számok keringenek, ezért a középértékekből választottam ki egyet", mondta. Dröschel nyilvános spekulációja persze a megfelelő gyógyszercégeknek kedvére való, hiszen éppen az izgága gyerekeknek tartanak pszichopirulákat készenlétben, hogy jobban működjenek a családban és az iskolában, mint ahogy őket a természet megalkotta. A fiatal páciensek utáni hajsza kifejezetten agresszív. A nürnbergi Novartis cég, az ADHS témájához egy képeskönyvvel járult hozzá, amiben "egy apró fehér tablettácskához" gerjeszt étvágyat a gyermekolvasóknak.

A Biolitec is azok közé a cégek közé tartozik, amelyek a piacukat saját maguk találják ki. "Új trend a kozmetikai sebészetben - a biolitec-Lasern sikeres bevetése a vagina-fiatalítás területén", jelentette 2002 augusztusában a jénai vállalkozás. "Németországban és Ausztriában bizonyos klinikákon a vagina formáját megváltoztatják, megfiatalítják, és ezzel a beavatkozással a nők élvezeti szintjét jelentősen fokozzák.

" A dizájnpuncik állítólagos szaporodásának bizonyítéka persze hiányzott. A vaginákat lézerrel csinosító orvosok utáni tudakozódásra a megbízott PR cég, a frankfurti Financial-Relations AG két szépségklinika telefonszámát említette meg Reichenhallban és Heidelbergben. De amint kiderült, ott még nem végeztek ilyen jellegű műtéteket. A cég ennek ellenére sem vonta vissza kijelentését, és végül sikerült felhajszolnia egy Bécsben praktizáló sebészt. Az úr állítólag "a szeméremajkak kozmetikus korrektúrájának tapasztalatával" rendelkezik, így tehát "a trendet is bizonyítja".

Ausztrál gyógyszerészek leírása szerint a betegség-kitalációknak öt változata ismeretes.

Az élet normális folyamatait gyógyászati problémának adják el 

Például hajhullás: amikor az amerikai Merck & Co. az első hatásos hajnövesztő szert feltalálta, az Edelman PR cég globális kampányba kezdett. Először az újságírókat etette meg tanulmányokkal, majd valamivel később már a nagyközönség is olvashatta és hallhatta: a férfiak harmada hajhullással küszködik. Mi több, a "Nemzetközi Hajkutató Intézet" kiderítette, hogy a hajhullás "pánikhoz" és "érzelmi nehézségekhez" vezet, mindez pedig az állásinterjúkon csökkenti a felvétel kilátását. Amit elhallgattak: a hajkutató intézetet a Merck & Co. gyógyszergyártó cég finanszírozta, és természetesen azokra az orvosi szakértőkre is az az Edelman talált rá, amelyik az újságíróknak az idézeteket lediktálta.  

Az enyhe szimptómákat komoly betegségek előjelének adják el 

A három évre tervezett "orvosi nevelő program" szerint az ideges-bél szindrómát ki kell szabadítani a pszichoszomatikus zavarok rossz környezetéből, és "elhihető, gyakori és igazi betegségnek kell bemutatni". A koncepció a Glaxo-SmithKline konszern Alosetron (USA-ban: Lotronex) nevű orvosságának marketingjéről szólt. A nevelő program célja, hogy "az ideges-bél szindrómát mint jelentős és önálló betegséget beleverjék az orvosok fejébe." Egyidejűleg a pácienseket is "meg kell arról győzni, hogy az ideges-bél szindróma (Irritábilis bélszindróma) egy elterjedt és elismert zavar". További üzenetekkel az új, "klinikailag bebizonyított terápiát" célozzák meg: magát a Lotronex orvosságot. Ausztráliában a marketingvezetőségnek elsőként egy tanácsadói grémium megalakítását ajánlják, amely az összes ausztráliai szövetségi tartomány egy-egy fontos orvosából álljon, tehát a majdani véleményformálókból. Emellett egy körlevelet is terveztek, melynek segítségével "megteremtik a piacot", és megértetik a gasztroenterológusokkal, hogy "a betegség komoly és hiteles." Annak érdekében, hogy a szkeptikus általános orvosokat is meggyőzzék, az In Vino Communications ajánlja, hogy vezető orvosi szaklapokban közöljenek le cikkeket, és szenteljenek különös figyelmet a véleményalkotókkal folytatott interjúkra. Ugyanis ezek fellépése "felbecsülhetetlen jelentőségű", mert információjuk által a preparátumok "klinikailag érvényesnek" mutatkozhatnak. A gyógyszerészeket, nővéreket, pácienseket és orvosi egyesületeket is el kell látni reklámanyagokkal. Végül biztosítani kell a "pácienseket támogató programot", hogy a GlaxoSmithKline majdan a "páciensek körében is bekebelezhesse a hűség osztalékát, éspedig akkor, amikor már a konkurencia gyártmánya is a piacra kerül". "A terv megvalósításához", így az In Vino Communications, "a PR-munka és a médiában mutatott aktivitás a döntő, különösen, ami a fogyasztói tudat területét illeti".  

Házi vizit egészségeseknél 

Ott, ahol a terápia az emberiség réme, a rák elleni harcban felmondja a szolgálatot, ahol az AIDS elleni küzdelemben elmarad a siker, ahol lukratív gyógyszer-szabadalmak lejárnak, ahol a kutatók erőfeszítései nem hozzák meg az áttörést, ott az orvosok és a gyógyszerkutatók az egészségesek felé fordulnak.  

Az orvostudomány meséi 

A Wyeth cég a depresszió kórképét reklámozza. "Vágy" check-lista cím alatt a Bunte című képes újságban hirdetést jelentetett meg a poteciális páciensek felkutatására. A szöveg így szól: "Az élet nem mindig adja meg magának azt, amit remél. Ilyenkor csalódott - gyakran teljesen a padlóra kerül. Ha ez az 'alacsony légnyomás' sokáig tart, minden örömtelenné válik. És az örömtelenség hosszú távon beteggé tesz. Tesztelje saját magát." Majd következik a kérdőív: 

A megvesztegethetetlen kutatás csalóka képe

A baseli pszichiáter, Asmus Finzen, növekvő szorongással figyeli a gyógyítók és a kereskedők közötti liezont. A kutató orvosok "a cégek szimpóziumain állandó referensként lépnek fel, álnéven jegyzik azok kiadványait, mint szerzők, és a cégek által szponzorált rendezvényeken kiállnak a szóban forgó orvosságok vagy készülékek mellett. Drága ajándékokat és luxusutazásokat fogadnak el. Szabadalmi és holdingszerződéseket kötnek, részvények vagy opciók formájában cégrészesedéseik vannak" - panaszkodik Finzen a Deutscher Ärzteblattban. Megjegyzi azonban, hogy "minden kutatóorvos bizonyára nem áll ilyen vagy hasonló kapcsolatban az iparral, de nagyon sokukról ez elmondható". 

Akinek kenyerét eszem, annak dalát dalolom 

Ha az orvosoknak felróják, hogy munkájukat és véleményüket az iparhoz fűződő anyagi kapcsolataik befolyásolják, ők ezt természetesen visszautasítják. Az érintettek állítják, a tudós képes megőrizni az objektivitását. Mindegy hát, hogy kutatásukat ki finanszírozza. "Még ha el is fogadják a meghívókat a luxus üdülőhelyekre, az ipar hatását kategorikusan tagadják" - mondja a bioetikus, Susan Coyl. A gyógyszeripar befolyása az orvosokra című terjedelmes tanulmányát - a Belgyógyászok Amerikai Egyesületének megbízásából - pontosan erről írta. Analízise szerint az orvosok függetlensége igenis megszenvedi ezt az összefonódást. "A tudományos vizsgálatok erős összefüggést mutatnak ki az ipar ajándékainak elfogadása és az illető készítmények előnybe helyezése között." 

A szépek és a betegek 

Hollywoodi sztárok szintén bajaikról meséltek az amerikai televízióban - miközben sem az adó, sem a nézők nem sejtették, hogy fellépésüket a gyógyszeripar pénzelte. Kathleen Turner, aki artritisz elleni harcáról mesélt, az Amgen és a Wyeth cégektől kapott honoráriumot. A CNN rövid idő óta fellép az ilyesfajta bújtatott reklámok ellen: a prominens szereplőket kikérdezik esetleges pénzügyi kapcsolataikról, mielőtt hagynák őket hogylétükről a kamerák előtt csacsogni. 

Reklámozzunk addig, amíg megjön a páciens 

Elemzésük konzekvenciája igen ismerősnek tűnik: "Eredményeink azt sugallják, hogy a legtöbb vényköteles gyógyszer, ha direkt a fogyasztók közvetlen megközelítése miatt reklámozzák, azokra az elterjedt tünetekre (például nátha, hajhullás, túlsúly) nyújtanak gyógyírt, melyekkel a legtöbb páciens tulajdonképpen orvos nélkül is boldogulhatna. Még akkor is, ha némelyiküknél akár gyógyászati megközelítés is indokolt lehet, a veszély abban rejlik, hogy az orvostudomány határai aránytalanul kitágulnak, mert a mindennapi tapasztalatokat diagnózisokká alakítják át, amikor például egy orrfolyást allergikus rhinititisznek mutatnak be."  Az amerikai polgár naponta átlagosan kilenc gyógyszerreklámot lát a tv-ben. 1999-ben az ipar 1,8 milliárd dollárt költött hirdetésekre. A Praxil nevű antidepresszánst például 2000-ben 91,8 millió márkáért reklámozták. Értékesítése ezt követően az amerikai gyógyszerpiacon huszonöt százalékkal megugrott, és az állítólagos örömpirula a legsikeresebben eladott orvosságok listájának nyolcadik helyére került ezzel. 

Újságírói segédlet 

Nyári hajókirándulások Hamburgban a külső Alsteren például éppen úgy hozzátartoznak a sajtótalálkozókhoz, mint borpróbák, szivaresték és ünnepi ebédek/vacsorák. 2003 februárjában a Dr. Kade/Besins cég sajtóértekezletet tartott Hamburgban, amelyen az újfajta tesztoszteron gélt mutatta be. Az azt követő program elragadtatta az újságírókat: a meghívó szerint egy "kóstolóval és borszemináriummal spékelt exkluzív főzőtanfolyam" követte a találkozót a Le Canard nevű neves étteremben.  A három gyógyszer (Aszpirin, a koleszterincsökkentő Pravastatin és a csontritkulási szer, Alendronat) számtalan mellékhatását a sztorik ötvenhárom százalékában meg sem említették. És a történetek hatvanegy százalékánál végül is eltitkolták, ha az idézett szakértők anyagi kapcsolatban álltak az illető gyógyszergyártókkal. Az egészségügyi újságíróknak "nevelési programra" van szükségük, hogy kiegyensúlyozott beszámolókat tudjanak produkálni - követelik a Harvard-kutatók. De akarják-e ezt egyáltalán? Sok igazság van abban az állításban, hogy ők abból élnek, hogy erősítik az emberekben a hipochondriát, és szüntelen valamiféle betegség miatt riadót fújnak. A betegség-kitaláció állítólagos rossz hírei ugyanis a médiák jó hírei.   

A betegség neve: diagnózis 

Az egészséges embert csak rosszul vizsgálták ki. (Orvosmonda)  

Néhány rizikófaktort a kezdetek kezdetétől már úgy határoztak meg, hogy a lakosságnak nemcsak öt százaléka, hanem az össznépesség érintetté vált. Németországban például a koleszterin esetében pár éve a határértéket úgy definiálták, hogy a "normális" koleszterinértékűek kisebbségbe kerültek, tehát a "nem normális" értékűek alkotják a többséget. Ez hogyan lehetséges? Egy átfogó, Bajorországban százezer emberen végzett tanulmány 260 milligramm átlagértéket mutatott ki deciliterenként a vérben. A megadott iniciatíva, tizenhárom orvosprofesszor privát érdekegyesülete, 1990-ben már csak 200-at javasolt határértéknek, és ezt keresztül is vitte. A Koleszterin Iniciativa orvosai lobby egyesületeket reprezentálnak (közöttük az iparközeli Deutsche Liga zur Bekämpfung des hohen Blutdrucks - Magasvérnyomás Legyőzésének Német Ligája, a Lipid Ligát, valamint a Deutsche Gesellschaft für Laboratoriummedizint). Stratégiájukban a terápia agresszív kibővítését követelték: "minden orvosnak ismernie kell minden páciensének koleszterinértékét". Az anyagilag érdekelt orvosok szerint így a németek többsége rizikópáciensnek számít. A 30-39 évesek csoportjában a határérték szerint a férfiak hatvannyolc, a nők ötvenhat százalékának lett betegesen magas a koleszterinértéke. Az 50-59 éveseknél pedig a férfiak nyolcvannégy és a nők kilencvenhárom százaléka vált érintetté. 

Orvosi zsargon a tudatlanság álcázására 

Az orvosok a görög és latin megnevezésekkel csupán tudatlanságukat álcázzák. "Koitális cefalgia" például nem más, mint fejfájás a szeretkezés alatt, orrvérzésből "epistaxis", nehéz menstruációból "menorrhagia" lesz, kék foltból "ekchymose" és egy tetves fejből "pediculosis capitis", gúnyolódik a brit Petr Skrabanek és James McCormick. Sok esetben a lelki panaszok magyarázatára anatómiai elváltozásokat vonultatnak fel. "Ily módon egy vesecisztának kell helytállani a csípőfájdalmak magyarázatára, a fejfájásért és a szédülésért a nyakgerinc minimális elváltozásait okolják, egy véletlenül talált epekő megmagyarázza a felsőhas fájdalmait, egy méhmióma az altestét, a vizelésnél egy vándorvese okoz problémát, egy aprócska bélpolip okolható az emésztési zavarokért, vagy a pajzsmirigy legkisebb megnagyobbodása áll az idegesség mögött. Természetesen az összes említett szervelváltozásnak ilyesfajta formájában nincs betegségértéke, de jobb magyarázat hiányában ezeket deklarálják a panaszok okozóinak."(Uwe Heyll)  A nem-betegségek listájánál még érdekesebb az a szenvedélyes vita, ami az olvasók között kirobbant. E-mailek százaiban vitatkoztak azon, hogy a krónikus fáradtságszindróma, magas koleszterinszint, Ödipus-komplexus, gyászolás, túlsúly, az oesteoporosis betegség-e vagy sem. A laikus csak ámul, hogy elemi kérdésekben mennyire megosztott az orvostársadalom. Richard Smith, a British Medical Journal főszerkesztője azt mondta: "Az ember csak akkor nem veszít semmit, sőt akár még nyerhet is, ha tudatát kihegyezi arra, hogy a betegség koncepciója milyen kétértelmű."  

A természet szeszélyeit orvosolni 

A sarlólábfej túlságosan megterheli a csípőízületeket, legalább is így vélekedtek az orvosok - és az állítólagos szenvedéshez rögtön kitaláltak egy impozáns nevet: "preartrotikus deformáció". A hibás állás szükségszerűen az ízületek beteges elváltozásához vezet, mondták. Ennek megelőzésére a hatvanas évek végén az orvosok egy egész generáció felsőcombcsontját megszűrték, és adott esetben operáltak is. "Némely ortopéd szinte megszállottjává vált az operációnak", emlékezik vissza Lutz Jani, a mannheimi egyetemi ortopédiai klinikáról.   Az első kritikák csak egy évtizeddel később hangzottak el. A hetvenes évek végén Jani kijózanító eredményeket hozott nyilvánosságra: a preartrotikus deformáció majdnem minden esetben kinövi magát. De további egy évtizedbe került, amíg ezek a felismerések megfékezték az ortopéd orvosok operáló kedvét. 

A betegségkarrierek 

Az új bajok ilyesfajta kitalációja "bemutatja, hogy az orvosok iparkodnak, hogy minden egyes páciensnek megtalálják a neki való diagnózist", állapítja meg a düsseldorfi orvos, Uwe Heyll. Így a diffúz hasfájásból "colon irritabile", a megterhelés következtében fellépő mellfájásból "effort-szindróma", a fáradtságból "krónikus gyengeség szindrómája" és az általános fájdalmakból egy rejtélyes "fibromialgia" nevű lágyrész-reuma lesz. Érdekes, hogy éppen ennél, a főleg nőknél fellelhető állapotnál, ellentétben a nevével (fibra - latinul szál; myos - görögül izom és algos - görögül: fájdalom) magukon az izmokon és az inakon nem észlelhető semmiféle különösebb elváltozás. 

A rizikók vására 

A csúnya koleszterin mítosza 

Valójában a gonosz koleszterinről szóló kijelentések nem bizonyítékokra, hanem csak feltevésekre támaszkodnak. Ancel Keys kutató a Minnesotai Egyetemről, 1953-ban egy cikket publikált, ami később a koleszterinteória alapító mítoszává vált. Írásában bemutatott egy diagrammot, amely hat országban tiszta kapcsolatot szuggerált a zsírfogyasztás és a koronáriás szívbetegségben történt elhalálozások között. "A görbe szinte kizárja a kételkedést a felett, hogy a táplálék zsírtartalma és a szívkoszorúér betegségben való elhalálozás rizikója összefügg", kommentálja az orvosi folyóirat, a Lancet.  A kritikusok, mint Ravnskov, egyáltalán nem tagadják, hogy a vérzsír és a koronáriás betegségek között nincs összefüggés. A lakosság körülbelül 0,2 százaléka családi hiperkoleszterinemiában szenved: az emberek ennél az örökölt betegségnél túl kevés intakt koleszterinreceptorral rendelkeznek. Ezáltal vérük jóformán képtelen a koleszterint a sejtekhez szállítani, ezért megemelkedik a koleszterinszintjük. Az érték 350 és 1000 milligramm egyliternyi vérben. Az érintett embereknél a korai szívinfarktus rizikója nagyobb, mint másoké, mert gyakran súlyos arterioszklerózisban betegednek meg. Mindenesetre kérdéses, hogy ez a betegség összehasonlítható-e az igazi arteriaszklerózissal. A hiperkoleszterinémiában szenvedőkön végzett autopszia-vizsgálatok szerint a koleszterin nemcsak az erekben rakódik le, hanem mindenütt a szervezetben. "Sok szervet szinte átitatott a koleszterin", mondja Uffe Ravnskov. Ezért tévedés, ha a koleszterin és az arterioszlerózis közötti ilyesfajta összefüggést egyszerűen átültetik a normális koleszterinszintű emberekre. 

A statin-saga  

Az úgynevezett statinok gátolják a mevalonsav képzését, ami pedig a koleszterin szintéziséhez szükséges a szervezetben. Emiatt a sejtek rákényszerülnek, hogy koleszterinellátásukat a táplálékokból biztosítsák, amitől viszont csökken a koleszterinszint a vérben. E tulajdonságuk miatt váltak a statinok a gyógyszeripar számára kulcsfontosságúvá. A célcsoport hatalmas: a lakosság többsége, akinek koleszterinértékét előrelátóan már magasnak ítélték, és épp ezért, mert különben kutyabajuk sincs, elég sokáig élnek majd ahhoz, hogy évtizedeken keresztül bevegyék a statinokat, éspedig naponta. Valójában a koleszteringátlók a gyógyszerpiac igazi pénzverdéjének bizonyultak, ráadásul szabványvédelmet élveznek, és csak drágán (kb. 1-2 euró a napi adag) kaphatók. A Pfizer cég a Lipitor nevű statinjával célul tűzte ki, hogy tízmilliárd dolláros éves forgalmat akar elérni - pedig az orvosság már ma is minden idők legnagyobb gyógyszer-bestsellerje. A konkurens Zocor a Merck & Co.-tól - alig kevésbé nagyhatású - 7,5 milliárd dollár hasznot hoz. A felnőtt népesség 5,4 százaléka szed statint az USA-ban, az egész világon pedig 44 millió fogyasztót számolnak.  Azt, hogy ez az orvosság nemcsak drága, hanem mérhetően hasznos is, egy 2002 nyarán elvégzett, szigorúan kontrollált, öt éven keresztül több mint 20 500 emberen végzett tanulmány mutatta ki. A Nagy-Britanniában végzett Heart Protection Study szerint napi 40 milligramm "zocor" statin bevételével az érbetegségek gyakorisága és ezek következményei, a szívinfarktus, a szélütés (esetleg stroke) és az amputációk, huszonnégy százalékkal csökkenthetők. Az elhalálozások száma összehasonlítva a kontrollcsoporttal, amely nem vett be statint, 14,4-ről 12,9 százalékra csökkent. Abszolút számokban ez azt jelenti: ha ezer ember, akit érbajok veszélyeztetnek, öt éven keresztül mindennap statint vesz be, akkor közülük 70-100-an elkerülhetik az érrendszeri orvosi beavatkozást. Az elhalálozások számát huszonöttel lehetne csökkenteni. Ha tíz millió veszélyeztetett embert kezelnének, akkor ötvenezer, érbetegségek miatti halálozást lehetne meggátolni. Miután a napi adag, 40 miligramm statin kerek két euróba kerül, az egészségügyi rendszert hétmilliárd euróval terhelné. Csakhogy a koleszterinnek semmi szerepe sincs a rizikótényezők között, amint a Heart Protection Study felfedi. Hiszen még alacsony koleszterinszintűeknek is segített a statin mindennapi fogyasztása. Más szavakkal: nem a koleszterin csökkentésének van védő hatása, a statinok másképpen, valószínűleg inkább azáltal hatnak, hogy stabilizálják az érfalakat és meggátolják a gyulladásokat. Látván ezeket a meglepő leleteket, a koleszterin mérése még értelmetlenebbnek tűnik, mint valaha. Charles George, a brit szívalapítvány orvos igazgatója szerint: "A tanulmány egyértelmű üzenete: kezeljétek a rizikókat, és ne a koleszterinszinttel foglalkozzatok!"  

Számítógépes nyomozás a magas vérnyomás után 

Sok embert már maga a fehérköpenyes orvos megjelenése is beteggé tesz - vérnyomásuk az idegességtől szinte megugrik. Ezt a fehérköpeny-hatást, ami elterjedt és rengeteg hamis diagnózishoz vezethet, angol orvosok három rendelőben kétszáz páciensen végzett tanulmánya erősítette meg. A vizsgált páciensek vagy maguk mérték a vérnyomásukat, vagy az asszisztensnőkkel, illetve orvosokkal mérették. Kiderült, hogy a doktor respektet és félelmet kiváltó alakja felkurblizta a vérnyomást. Az orvosok által mért vérnyomás rendszerint 18,9 Hgmm-rel volt magasabb, mint amennyit a többiek mértek. Ha az orvos kizárólag csak a maga mérte vérnyomást venné figyelembe, akkor nagyon sok pácienst feleslegesen kezelne.  

A csontlobby vészmadarai 

Az ember kora a csontvázán olvasható le. A csontozat körülbelül 35 éves korban éri el a maximális sűrűséget. A csont tömege attól kezdve csökkenni kezd. Ebben a folyamatban, amely évente egy-másfél százaléknyi csonttömeg-leépülést jelent, elsőként a gerinc érintett. Hetvenöt évesen a csontsűrűségének körülbelül harmadát már elveszítette - mellékesen, izomzatának is csak kétharmada maradt meg. A csontritkulás tehát az öregedésnek természetes, ha nem is kellemes melléktünete. A legtöbb idős ember alig érez életvitelében korlátozást, de némelyikük csontozata esetleg annyira porózussá és törékennyé válik, hogy bizonyos megterhelést már nem bír elviselni. A csigolyatestek eltörhetnek, ami miatt jelentősen görbül a gerinc. Az idős embereknél (75 éves és idősebb) gyakran előforduló kar- és combnyaktörések szintén a porhanyós és instabil csontok számlájára írhatók. Az időskori betegség nevét, osteoporosis (törékeny csont), a strassburgi Jean-Frédéric Lobstein patológus (1777-1835) adta. Évtizedekig csak akkor beszéltek osteoporosisról, ha a csontállomány csökkenése töréshez vezetett. A Szövetségi Statisztikai Hivatal adatai szerint Németországban 1995-ben a 74 éven felülieknél 74 803 esetben fordult elő combnyaktörés. Ez ennek a korcsoportnak 1,2 százalék relatív hányadát jelenti. A szám, amely az ipari országokban hasonló lehet, nem elegendő a népbetegség címkéjéhez - ezért a gyógyszergyártók nógatására, újra feltalálták az osteoporosist. Fuller Albright amerikai orvos (1900-1969) 1940-ben kijelentette, hogy nőknél az osteoporosis a hormonhiány következménye, és ezért ösztrogénnel kezelendő - az ipar azonnal érdeklődni kezdett. Az USA-ban az ösztrogént gyártó Ayerst Laboratories 1982-ben egy országos kampányt szponzorált, hogy megismertesse a nőket a változókor fenyegető problémájával, az osteoporosissal. Addig az osteoporosis szót a nők nemcsak az USA-ban, hanem szerte a világon alig hallották. A közlemények tömege a rádiókban és a tv-kben, valamint az újságcikkek és reklámhirdetések özöne hamarosan igencsak "hatásos volt". Az USA-ban tizenöt évvel később a Premarinból, az Ayerst ösztrogénpreparátumából a leggyakrabban felírt vényköteles orvosság lett.  Az új betegséget persze diagnosztizálni is kell, elengedhetetlen tehát a csontsűrűség trükkös mérése. Ehhez leginkább a röntgensugarak segítségét veszik igénybe. A sűrűbb csont ugyanis jobban megakadályozza a sugarak áthatolását, az eredmény számítógép segítségével könnyen értékelhető. A kapott adatokat aztán összehasonlítják egy 35 éves egészséges ember csontsűrűségével. A módszer jóformán minden idősebb embernél csökkent csontsűrűséget állapít meg - hiszen a csontritkulás pontosan úgy jár együtt az öregedéssel, mint a ráncos bőr vagy az ősz haj. De, hogy mégis kóros folyamatról lehessen beszélni, a WHO-nak önkényes határértékeket kellett megszabnia. A WHO definíciója drámaian kibővítette az osteoporosis kórképét. Már nem az eltört csont, hanem az állítólagos csökkent csontsűrűség bélyegzi az embert betegnek, akinek ettől kezdve le kell nyelnie az ipar kalciumát vagy egyéb készítményét. Az alig csökkent csontsűrűség is veszélyes lett immár, ez esetben osteopeniáról beszélnek.  A WHO kinyilatkoztatására 1993-ban egy csapásra megnőtt a betegek száma, hiszen azóta a 70 és 79 éves nők harmincegy százaléka szenved osteoporosisben; a nyolcvanon felüli asszonyoknak pedig 36 százaléka beteg - még akkor is, ha hosszú életükben soha egy csontjuk el nem tört. A "csontlobby" a WHO normaelőírását több mint hálásan fogadta. "Az osteoporosis betegség!", írta Klaus Peter orvos a müncheni egyetemről 2002 októberében az Osteoporosis világnap egyik füzetében, és figyelmeztetett, hogy "a férfiak sincsenek biztonságban". A müncheni konferenciát (a védnöke a bajor miniszterelnök felesége, Karin Stoiber, volt) azok a gyógyszercégek szponzorálták, amelyek az osteoporosis elleni készítményeket gyártják. A WHO-definíció hatalmas forgalommal ajándékozta meg a vállalatokat, hiszen minden második 45 éven felüli asszony, akinél a csontsűrűség mérése osteoporosist állapít meg, fél éven belül a megfelelő készítménnyel kezeltetni kezdi magát. 

Egészség - százszázalékos anyagcsere-betegség 

Az orvosok és a kutatók eddig egyedül a koronáriás szívbetegségek rizikótényezőiként körülbelül háromszáz állítólagos befolyásoló tényezőt és szokást véltek felkutatni - állapították meg gúnyosan Skrabanek és McCormick angol orvosok. A veszélyt jelentő faktorok közé tartozik szerintük többek között: a magas koleszterinszint, a magas vérnyomás, a dohányzás, a túlsúly, a cukorbetegség, az alacsony HDL-koleszterinszint, a magas LDL-koleszterinszint, a szelén, az alkohol. Egy hölgy pedig, akinek kicsi az esélye a szívrohamra, így nézne ki: "bicikliző, munkanélküli, alultáplált törpe, röviddel a változókor előtt, alacsony beta-lipoproteinnel és vérzsírral, aki Kréta szigetén él szűkösen egy szobácskában, hámozott gabonával, bogáncsolajjal és vízzel táplálkozik". Az állítólagos rizikófaktorok listája naponta nő - és minden új feljegyzéssel hihetetlenebbé válik. Az asszonyoknak például ajánlatos a korai terhesség, hogy elkerüljék a mellrákot. A méhrák elkerülése érdekében viszont maradjanak szüzek. A gyerektelen nőknek viszont nagyobb a rizikójuk a vastagbélrákra. A megelőző orvostudomány annyira kilépett medréből, hogy már senki sem képes neki megfelelni.   

Az őrültség normálissá válik 

Tudja, hogy mire van szüksége?
Egy gramm somára.
(Aldous Huxley: Szép új világ) 

Minden esetben felmerült az izgalmas kérdés: mennyi időbe telik, amíg az ideggyógyászok felismerik a hamis pácienseket, és nagy ívben kirepítik őket a klinikáról. Az eredmény: egyetlenegy álpácienst sem derítettek ki, átlagosan három hétig tartották őket benn, és mindannyiukat elmebetegnek diagnosztizálták, legtöbbször "remisszióban lévő skizofréniával".  

A lélek új szenvedései 

Páciensek, orvosok és gyógyszergyártók számára a betegségkatalógusok óriási jelentőségűek. Az egészségbiztosítók csak akkor vállalják a gyógyszerek és a terápiák költségeit, ha a betegség abban fel van tüntetve. Amióta a "premenstruális szindrómát" a lelki szenvedések US-hitlistájára felvették, azóta a pszichiáterek is kezelhetik az állítólagos női bajt: adott esetben pszichokészítményekkel. A Lilly cég épp erre a piacra dobta be egyik bevált gyártmányát. Miután a Prozac pirulabestseller szabadalmi joga már lejárt, jelenlegi neve, a Sarafem alatt árusítja a szubsztanciát: mint a nehéz premenstruális szindróma elleni szert. Ily módon a pszichiáterek konkurensei a nőgyógyászoknak, akik viszont ugyanazon a jelenségen hormonkészítményekkel segítenek.  Az ipar a gyógyszerek gazdag választékát természetesen készenlétben tartja az állítólagos pszichopáciensek seregeinek. A búskomorság, a szomorúság és a félelem ellen az antidepresszánsok, különösen a szelektív szerotonin-újrafelvételének-blokkolói (SSRI) divatdrogokká váltak. Ennek első és legjobb példája a Prozac. A zöld-fehér Prozac kapszulák (Németországban Fluctin néven a piacon) megemelik a szerotoninszintet az agyban, és ezzel egyben a hangulatot is. A szerotonin befolyásolja az érzelmeket, a büszkeséget és az öntudatot. A SSRI mellékhatásai, például a szexuális kedvtelenség, és ritka esetben az erőszakhoz és az öngyilkossághoz való növekvő hajlam, persze léteznek. De sokan, akik SSRI-t szednek, állítják, hogy a készítmény világosabbá teszi fejüket, öntudatosabbá és extrovertáltabbá válnak tőle. Ezért vált a "kozmetikai pszichiátria" úttörőjévé, ahogy az amerikai ideggyógyász és szerző, Peter Kramer, bestsellerjében, a Kistening to Prozacban megfogalmazta. Olyan emberek, akik egyáltalán nem voltak betegek, azért vették be a Prozacot, hogy "a jónál jobban érezzék magukat". A pszichikai betegségek egykori szolgáltatói most a lelki boldogság egészségiparát űzik.   Az eredetileg súlyosan depressziósok kezelésére kikísérletezett SSRI-ket a nyugati országokban a zavarok egész skálájára alkalmazzák, olyanokra, melyek évekkel ezelőtt még nem is léteztek. Például a Paroxetine-t az USA-ban időközben engedélyezték generalizált félelmi zavarokra, pánikzavarokra, kényszerzavarokra és poszttraumás megterheltségre.  A tüneteket milliós felhajtással annak érdekében propagálják, hogy új pácienseket szerezhessenek. Az amerikai fogyasztóvédő, Arthur Levin azt mondja: "a szimptómák annyira széles körűek és bizonytalanok, hogy majdnem mindenki azt mondhatná: hé, ez én vagyok!" Olyan zavarokat gondolnak ki, melyek a már meglévő betegségekre támaszkodnak. Az orvosok és az ipar felfedeztek a depresszió ködében egy állapotot, amit "disztimiának" neveznek.  A zavarok elszaporodásának egy másik példája: a "poszttraumatikus megterheltségi zavarok" megszülték az "akut stressz zavarok" névre hallgató leányukat. Pszichiáterek szerint a poszttraumatikus megterheltségi zavarok azon emberek 10-30 százalékánál jelentkeznek, akik traumatikus élményeket éltek át: mint háborút vagy gépeltérítést. Időközben azonban olyan emberek is pácienssé mutálnak, akik ilyesfajta eseményeket csak a tv-ben látnak: ők az úgynevezett akut stressz zavart szenvedik el, amit állítólag kezelni kell, és ami nemrég felvételt nyert a DSM-IV ("acute stress disoder") diagnózis-katalógusba. 

Pszichopirula tízóraira 

Azok a bizonyos, kis fehér tabletták, úgy tűnik, megváltoztatják a gyerekeket. Íme erre egy példa a németországi Mittelehrenbachból. A nyolcéves általános iskolás, Nina, régebben állandóan izgett-mozgott. Órákig készítette a házi feladatát, anyukájának azt mondta: "tele van a fejem". Másfél éve azonban minden megváltozott. Nina azóta mindennap lenyeli a "koncentrációsegítő tablettát", ahogyan a család azt nevezi. "Jobban halad az iskolában, és lelkiismeretesebb lett" - meséli Nina anyukája, miközben leánykája egy gyermekdalt fuvolázik. Sokáig vacillált, hogy beadja-e gyermekének a tablettát, de a Ritalin nélkül nem megy: "Nina is normálisan szeretne működni."  Németországban naponta több mint ötvenezer gyerek kap Ninához hasonlóan pszichostimulánsokat, amitől csendesek és figyelmesek lesznek. Mert a pirulák állítólag segítenek legyőzni azt a betegséget, ami - úgy tűnik - járványszerűen kezd terjedni: a "figyelemhiány szindrómája" (ADS), gyakran karöltve a "hiperaktivitással" (ADHS).  A diagnózisok számával nő a gyermek-fogyasztók száma is. A Ritalin és a Medikinet, így hívják ezt a két egymással konkuráló ADHS-gyógyszert, Németországban még soha nem látott forgalmat ért el. A metilfenidát nevű hatóanyag, melynek használata mellesleg a kábítószertörvény alá esik, a közelmúltban ugrásszerűen megnőtt, jelenti Bonnból az illetékes hivatal. Az izgatószer közvetlen az agyra hat, és fokozza a figyelmet. Amíg 1993-ban 34 kilogrammnyi metilfenidátot fogyasztottak, 2001-ben már 693 kilogrammot - tehát itt több mint hússzoros emelkedésről beszélünk csupán egy évtized alatt.  Segít-e egyáltalán a Ritalin? És valóban betegség-e az ADHS - vagy csak egy divatjelenség? Amikor a nevelésről és a gyerekek jólétéről esik szó, a viták szenvedélyesek és vádakkal terheltek: aki gyermekének a pszichopirulát adja tízóraira, igen gyorsan mostohának számít; aki Ritalin (metilfenidát) ellen ágál, arra ráfogják, hogy a szcientológusok barátja. A szcientológia ugyanis minden pszichodrogot, melyet az ördög művének nyilvánít, elátkoz - miközben saját agymosó munkáját a szép élet kulcsaként propagálja.  A horrortörténetek még jobban felfűtik a hangulatot a metilfenidáttal való visszaélésekről: az USA-ban a gyermektablettát, ami állítólag fékezi az étvágyat és elűzi a fáradságot, a fiatalok és a fiatal felnőttek life stile-drogként is fogyasztják. A tablettákat beveszik, vagy porrá zúzva az orron felszívják. "Némely narkomániás beteg vízben feloldja, és injekcióval adja be magának", közölte az amerikai igazságügyi minisztérium. Ezek az injekciók "a tüdő és a retina komoly károsodásához" vezethetnek, és "lelki függőséget okozhatnak", figyelmeztet a hivatal.   Az ADHS-hisztériát feltartóztatni már nem lehet. Nemcsak az orvosok kutatnak a még fel nem fedezett esetek után, hanem már a tanárok is. A hamburgi iskolákban például szórólapok forognak (Segítség az önsegélyhez), amikkel a tanárkollégium figyelmét akarják felhívni az érintett gyerekek érdekében. Forchheimban Felix esetében is a tanítónő sürgette az orvosi vizsgálatot. Valamivel később a kisfiú meg is kapta az első "mérgecskét", ahogy a metilfenidátot a városban nevezik.   Másutt az anyukák emlékeztetik telefonon vagy sms-en a gyermekeiket, hogy a második szünetben vegyék be tablettáikat. Néha a tanárok adják ki a gyerekeknek a pirulát - jogilag kényes a dolog, hiszen mégiscsak egy narkotikumról van szó. Idősebb tanulók sípoló pirulaszelencéket hordanak magukkal, melyek az esedékes következő tablettára emlékeztetnek.  Az ipar már nyakon csípte az öregeket is, az új célcsoportot. "ADHS, egy életen át hűséges kísérő", örvendezik a Ritalin-gyártó, a Novartis világkonszern. Bazelban 2002 májusában meghívott orvosoknak megtanítatta, miként kell a betegségeket a "stimulálószerekkel vagy/és az antidepresszánsokkal" kezelni. De a Novartis persze mindenekelőtt a gyerekekkel törődik. A konszern nemrég egy gyerekeknek szóló képeskönyvet dobott a piacra. A gyógy(szer)maci "hippihopp" elmeséli a beteg polip történetét, akit borzalmasan megszidnak, mert "mindenhol és sehol sincs", és sok-sok balszerencse éri. Szerencsére a teknőc doktor néni felismeri, hogy Hippihopp-nak mi a baja: "figyelemhiány szindróma!" Mi több, még azt is tudja, mi hiányzik neki: "egy iciri-piciri fehér pirula". Ami most milliárdos forgalmat ígér, ártatlan történettel kezdődött: a frankfurti ideggyógyász, Heinrich Hoffmann, 1845-ben a Struwelpeter című gyerekkönyvében egy ideges gyermekről írt, aki egyszerűen nem tud nyugodtan ülni. "Bohóckodik és hintázik, dobog és ficánkol a széken ide-oda" - mígnem Phillipp az asztalterítővel le nem rántja a tányért, az evőeszközöket és a leveses tálat. Fél évszázaddal később, 1902-ben, a brit orvosi folyóirat, a Lancet, egy orvos jegyzeteit közölte le, aki állítólag a "kevés akaraterejű" és "láthatóan koncentrálni képtelen" gyermekeket figyelte meg. De az AHDS igazi karrierje évtizedekkel később indult meg. Egy véletlen laboratóriumi leletre vezethető vissza: Leonardo Panizzon, a Ciba*[M.L.1]-nál (1996-ban Ciba-Geigy és Sandoz a Novartis nevű, a mai Ritalin-gyártó, céggé fuizionáltak) dolgozó kémikus, 1944-ben szintetizálta a metilfenidátot, és önkísérletben kipróbálta, de számottevő eredmény nélkül. Felesége, Marguerite, beceneve Rita, szintén kapott a szerből - és rá serkentően hatott. Ettől kezdve Rita a teniszmeccsek előtt alkalmilag be-bevette az anyagot. Panizzon kémikus ezért nevezte el a szubsztanciát felesége után Ritalinnak.  Eleinte a szert csak felnőtteknek adták, hogy különböző állapotokat, mint a fokozott fáradtságot, a depresszív és az öregkori zavarodottságot kezeljék - a kórképet, ami majdan híressé tette a Ritalint, akkor még nem találták meg hozzá. Csak az 1960-as években ismerték meg azokat a leleteket, melyek szerint a metilfenidáttal és a dexedrine nevű rokonvegyülettel figyelemre méltó hatást gyakoroltak a tanulási nehézségekkel küzdőkre.  Keith Conners pszichológus és Leon Eisenberg pszichiáter kísérletei a dexedrine-nel Baltimoor (Maryland) két iskolájában, ahová az alsó réteg fekete gyerekei jártak, útmutató volt. Amikor a szert a tanulóknak adagolni kezdték, elcsendesedett az amúgy idegölő tolongás és tombolás a nevelőintézetekben. A tanárok arról számoltak be, hogy a kezelt gyerekek "magaviselete az osztályokban, magatartásuk a nevelőkkel szemben és részvételük a csoportokban" megjavult - megtaláltak az utat, amely a gettóiskolákat elviselhetőbbé tette.  Ez a fogás egyengette az utat a pszichológusok mai szokásához, miszerint a gyerekeket a pszichodrog tömeges adagolásával kezelik. Addig ugyanis elképzelhetetlen lett volna gyerekeknek az amfetaminok és hasonló szerek orvosi elrendelése csak azért, mert az iskolában vagy otthon illetlenül viselkednek. A helyzet megváltozott: egy orvosi szindrómát kellett kezelni. A betegség csakis a gyógyszer létezése által vált lehetségessé; a diagnózist a terápia miatt határozták meg. Akkoriban, 1970-ben, kétszáz-háromszázezer amerikai gyerek kapott olyan orvosságokat, melyek megváltoztatták a viselkedésüket. Számuk azóta - az USA-ban és Németországban - folyamatosan emelkedett.  A gyógyszer cégek a jelenséget "funkcionális magatartásbeli zavarnak" nevezték, amíg az amerikai Gyógyszer-engedélyezési Hivatal (FDA) ezt a homályos megnevezést be nem tiltotta. A betegséget rögtön átkeresztelték "minimális cerebrlális diszfunkcióra, majd később a "hiperkinetikus zavar" fogalma terjedt el az óvodákban és az általános iskolákban. Végül is 1987-ben az amerikai pszichiáterek egyesülete kitalálta a máig szokásos ADHS rövidítést.  A Ritalin a piacon, ahol időközben milliárdos forgalmat bonyolítanak le, a gyerek pszichopirulák szinonimájává vált. A tabletta ugyan drágább volt, mint a konkurencia szere, de a gyártó az agresszív kampány segítségével, ami nemcsak az orvosságot, hanem a betegséget is reklámozta, a kezdetek kezdetétől biztosította magának a vezető helyet. Hirdetésekben iskolatermeket mutattak be, ahol boldog gyerekek ültek glédában. A tanító egy kisfiú mellett áll, akinek a fényképen, egyedüliként, nem kivehető az arca. "Ő a minimális cerebrális diszfunkció egyik áldozata, egy diagnosztizálható betegségé, ami jól reagál a kezelésre", hangzik el a kísérő szövegben. "És a Ritalinnak ebben fontos szerepe van."  Egy Forchheimban praktizáló gyermekorvos, Klaus Skrodzki, vehemens pártfogója a gyógyszeres kezelésnek. "Amikor egy gyermek fejlődése lejtőre jut, gyógyszerrel kell beavatkoznunk", mondja. Az agilis férfi több mint két évtizede dolgozik, mint letelepedett és igen kedvelt gyermekorvos. Ninának, Felixnek, valamint Forchheimban és környékén sok más gyereknek is ő rendelte el a metilfenidátot. 

Drogon tartott gyerekek  

A metilfenidát témában Marion Caspers-Merk (SPD), Németország drog-megbízottja különösen kényesen érzi magát. "Évente megduplázódik a fogyasztás", állapította meg, és kutatta a gyors növekedés okát. 2000-ben a szövetségi államokban a gyermekpirulát egymástól eltérően rendelték: Brémában és Hamburgban jóval gyakrabban, mint Észak-Rajna-Westfaliában vagy Szászországban.  A gyógyszereket gyakran szakképzetlen orvosok írják fel. Caspers-Merk kétszáz referencia-gyógyszertárban kiértékeltette az összes metilfenidát-receptet: minden harmadik recept nem gyermekorvostól vagy gyermekpszichiátertől származott, hanem labororvosoktól, radiológusoktól, fül- orr- gégészektől, nőgyógyászoktól - sőt, egy esetben fogorvostól. A drog-megbízott rossz előérzete beigazolódott: "nem mindig lehet kezeskedni azért, hogy a metilfenidát felírásához vezető diagnózist helyesen állították fel."  Az amerikai iskolák évente minden páciensért 400 dollár támogatást kapnak - költségtérítés a különösen kellemetlen gyerekekért. 1999-ben még egy bíróság is arra ítélte a szülőket, hogy adják be gyermeküknek a gyógyszert. A Celltech cég, a metilfenidát-preparátum egyik gyártója, reményteli üzenettel reklámozta készítményét: "egyetlen ADHS-kapszula egész napra hat".  Úgy látszik, a metilfenidát, ha pirulában veszik be, nem válik szenvedéllyé, mivel jóval lassabban hat, mint a kokain, és nem alakítja ki azt a bizonyos "kick"-et (villámcsapásszerű érzést). De, mint már említettük, a szer, amfetamin-tartalma miatt, a kábítószertörvény hatása alá esik: ugyanolyan korlátozó előírások szerint kell elrendelni, mint például a morfiumot - háromszorosan kiállított vénnyel, és ama kötelességvállalással, hogy a vények tíz évig megőrizendők.  A lehetséges kései következményektől való félelem számtalan orvost és szülőt is elriaszt a pszichodrogtól. A szer befolyásolja, hogy mely gének vannak az idegsejtekben be-, illetve lekapcsolva. A göttingeni idegtudós, Gerald Hüther körüli csoport állatkísérletekben elváltozásokat talált a rágcsálók agyában. A tudósok fiatal patkányoknak metilfenidátot adtak, hagyták őket felnőni, majd megvizsgálták agyukat. Hüther szerint alkalmazása dopamin-hiányhoz vezethet - és hosszú távon Parkinson kórt válthat ki. A göttingeni tudós, gyakran idézett és vitatott cikkében arra figyelmeztet, hogy ha a gyerekeknek metilfenidátot adnak, "annak a veszélye fenyeget", hogy "feljavítják" a félelmetes betegség létrejöttének lehetőségét. A metilfenidát körüli vitára jellemző: éppen Hüther kollégája, Aribert Rothenberger, akivel együtt vizsgálták a patkányagyakat, egyre távolabbra kerül a félelmet keltő interpretációtól. Intelmeinek "meggyőző erejét" Hüther a "spekuláció és a részigazságok" egyfajta keverékéből meríti, írta a göttingeni Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátria igazgatója egy nyílt levélben az időközben teljesen elbizonytalanodott szülőknek.  

A nőiesség szindróma 

Régen a nőgyógyászok a szelíd kezelést gyakorolták szívesebben, azonban a XIX. században a gyors fejlesztéseknek köszönhetően a sebészetben egyre inkább a komoly operációkra tértek át. Az ovarectomia-t, tehát mindkét petefészek eltávolítását, kezdetben különösen "kedvelték". A nőgyógyászok repertoárja hamarosan gyarapodott a méh teljes eltávolításával (hysterectomia) is. Az amputációval a testi, de legalábbis a lelki panaszokat akarták enyhíteni. Ahogy Louis Mayer, német nőgyógyász, fogalmazott: 1850-1900-ig a nőgyógyászok és a pszichiáterek egész iskolája vallotta, hogy "a női nemi szervek beteges állapota őrültséget okozhat". Az alsótest fájdalma miatti tébolyultság kiiktatását a radikális operációban vélték felfedezni. 

Élethosszig a nőgyógyászhoz 

A bevezetőben ez áll: "nőgyógyásza minden életfázisában kísérője lesz, és gyakran páciensével együtt teszi majd meg az életszakaszokat - a serdülő évektől az időskorig." Feminista körökben az első nőgyógyászati vizsgálatot, mint a nyugati világ iniciációs rítusát emlegetik. Eva Schindele szociológus a leányok első nőgyógyászati vizitét úgy látja, mint "bevezetést egy kultúrába, ahol férfiak definiálják és vizsgálják felül a lányok nőiességét".   Valóban, rendszerint férfi orvosok szabják meg, hogy a női test mely folyamatai és állapotai nevezhetők betegnek. Az amerikai Wright már a hatvanas évek elején amellett volt, hogy preventív intézkedés alapján távolítsák el az idősebb asszonyok uterusát: "A méh haszontalan, vérző, problémákat okozó, alkalmasint rákos szervvé válik, ezért el kell távolítani."  Az uterus amputációjának rendszerint az lenne a feladata, hogy javítson az életminőségen. Csak 10-15 százalék esetében van komoly vagy akár életveszélyes betegségről, például rákról szó, amit ezzel a beavatkozással kellene legyőzni. A gyakori indikációhoz erős és rendszertelen vérzések, valamint fájdalmak és az alsótesti nyomásérzések vezetnek. Egy nagy-britanniai tanulmány azonban kimutatta, a szimptómák akkor is felléphetnek, ha semmiféle kóros elváltozás sem állapítható meg. A megműtött asszonyokat, akik azért kerültek kés alá, mert havi vérzésük rendellenesen működött, felülvizsgálták. Kiderült, hogy az amputált szervek 40 százaléka egészséges volt.  A hysterectomia-k számát közvetlen az orvosok szabják meg: Németországban régebben az orvosi szakosítási továbbképzéshez cirka harminc hysterectomia elvégzése szükségeltetett. A későbbi szakképzési rend már nem követelte meg az operációkat - és lám, rögtön csökkent a kivagdosott szervek száma. Franciaországban például a méheltávolítás jóval ritkább, mint Németországban. A különbségnek kulturális háttere van: a francia orvosok az egész embert állítják kezelésük középpontjába, és igyekeznek a test teljességét, az úgynevezett terrain-t megőrizni. Az orvosi szabályzatok és szokások erősebben befolyásolják azt a döntést, hogy egy asszony méhe megmarad-e vagy sem, mint az, hogy orvosilag szükséges volt-e az eltávolítás mellett dönteni.  

Új periodikus rendszer 

Elsimar Coutinho és munkatársai épp ezt a kivételt akarják szabállyá formálni. A pirulát a nők többé ne a születések szabályozásához szedjék, hanem a kényelmesebb és - a havi vérzés nélkül - állítólag egészségesebb élet élvezetéhez. A menstruációt a női lét legborzalmasabb csapásának állítják be. A havi vérzés alatt gyakran vitathatatlan fellépő fájdalmakhoz és nehéz állapoti zavarokhoz (dysmenorrhoea) hozzászámolják a menstruáció előtti olykor nehéz napokat is, a "premenstruális szindrómát".  Az első antiperiódus-gyártmányok már kaphatók. A bőr alá beültethető hormon csomagocskák vagy depóinjekciók formájában, melyek hosszú hetekre elnyomják a vérzést. Hasonlóan működik a Seasonale preparátum is, amit az amerikai Barr Laboratories cég akar a piacra bevezetni. Az orvosság a régismert pirula hatóanyagát tartalmazza, de ellentétben azzal, kilencvenegy napos ciklussal ajándékozná meg a nőket: 84 napig hormont adagolnak, majd hétszer cukorpirulát - aki ezt fogyasztja, évente már csak négyszer menstruál. A nők életminőségére és karrieresélyeire nézve ezt a módszert tartják előnyösnek a gyógyszerkutatók. 

Varázselixír kancavizeletből 

Meglehet, hogy a menopauza a nők életében egy természetes fázis, az orvosi establishment azonban nem tartja hasznosnak. "A változó kor a házasok életében a legkellemetlenebb", magyarázta Arnold Lorand, szlovák orvos anno 1910-ben. "Nemcsak közvetlenül az asszony érintett, hanem majdnem hasonló mértékben a férfi is, akinek a legnagyobb elnézést kell mutatnia." Lorand maga azt hitte, hogy megtalálta a gyógyírt a klimaktérium panaszai ellen. Egy, a disznók petefészekéből nyert kivonat képes lenne "az öregedést pár évre elhalasztani", vagy legalábbis "hatásait enyhíteni, ha összes ijedelmeivel felülkerekedtek rajtunk".  De elsőként az USA-ban 1966-ban megjelent Feminine Forever bestseller segített be, hogy az állati szexuális hormon tömegdroggá váljon. A fiatal New York-i nőgyógyász, Robert Wilson, ebben a könyvben úgy ecseteli a kancavizeletből készített anyagot, mint egy csodaszert, mint az örök fiatalság ígéretét. "Először a történelemben, mint a férfiakkal biológiailag egyenértékű lények, részt vehetnek a nők is a holnap ígéreteiben... A hormonterápiának köszönhetően meghosszabbított jó közérzet és kibővített fiatalság elé nézhetnek."  Wilson az orvostársadalomban is teljesítette a misszióját. "50 éves korban már nincs pete, tüszők, theca, nincs ösztrogén - és ez valóban heveny katasztrófa", taglalta 1972-ben egy orvosi folyóiratban. De az ösztrogén a nők megváltója. "A mellek és a genitália nem rácosodnak. Az együttélés ilyen hölgyekkel felettébb kellemes lesz, és a hölgyek nem lesznek se buták, se taszítóak."  Magától értetődően a gyógyszercégek és a szülészek ebben az esetben is sikeresen eloszlatták a félelmeket. A pszichiátria, pszichoterápia és ideggyógyászat német egyesülete, valamint hat másik szakegyesület 2000-ben azt állították, hogy az "asszonyok posztmenopauzális elhalálozása egy hormonkészítménnyel közel ötven százalékkal csökkenthető, ami elsősorban az ösztrogén készítményeknek a szív-vérkeringési rendszerre való kedvező hatására vezethető vissza. Még a rák miatti elhalálozási ráta is harminc százalékkal csökkent." Az asszonyok milliói megbíztak az orvosaikban, és továbbra is lenyelték a hormonokat.  A mesterségesen bevitt készítmények azonban beavatkoznak a test természetes átépülési folyamatába. A szervezetben már négy évvel a menopauza előtt elkezdődik a különböző hormonok szintjének ingadozása. Később a változó korban - a nők átlagosan ötven évesek - a szervezet csökkenti az ösztrogének és a gesztagének (a terhesség hormonja) termelését. Az ösztrogén a legfontosabb női hormon; hatással van a nemi szervekre, irányítja a havi ciklust és befolyásolja a csontok fel- és leépítését. Ezt a fázist némely asszony kellemetlennek éli meg; különösen éjszakai verejtékezésről és hőhullámokról, vérkeringési problémákról, alvási zavarokról, a hüvely kiszáradásáról és idegességről panaszkodik. 

A felszálló hő Japánban ismeretlen 

A hormonok gyógyerejéről szóló utalások azonban sajnos még nem álltak komoly, tudományos adatokon nyugvó alapzaton. A kedvező eredmények egy része az úgynevezett healthy-user effektusra vezethető vissza: hölgyek, akik hosszasan szednek hormonokat, gyakran egészségtudatosabban élnek, kevesebb rizikófaktorral rendelkeznek és már előtte is jobb egészségnek örvendtek. 

Az áldásos hormon mítosza szétpukkadt 

Ennek a 2005-ig tervezett tanulmánynak (Women's Health's Initiative) is éppen a hormonok hasznát kellett volna bebizonyítania, és az ösztrogén készítmények hosszú távú szedését végre tudományos alapokra helyezni. Ehelyett az orvosok veszélyes mellékhatásokat fedeztek fel: ha tízezer asszony egy évig lombikészítményeket (ösztrogén és gesztagén) vesz be, akkor nyolccal több asszony betegszik meg mellrákban, mint a hormonok nélküli összehasonlító csoport tagjai; héttel többen szenvednek el szívinfarktust; nyolccal többen kapnak szélütést; nyolccal többjüknél véralvadék keletkezik. De előnyöket is kimutattak: hat esettel kevesebb bélrák várható, és öttel kevesebb csípőcsonttörés.   A szakmai egyesület írása annyira megszépítette az eredményeket, mintha a cégek marketingosztályán készült volna: a szívinfarktusok és szélütések a WHI-tanulmányban bebizonyított növekedését egyértelműen azzal intézték el, hogy "nem csökkentette a szív-vérkeringési betegségeket". Ami az emelt mellrák rizikót illeti, a szerzők gyalázatosan érveltek. Azt akarták elhitetni, hogy a felgyorsult tumornövekedés igazából szinte áldásos: "az ösztrogén terápia alatt képződött tumorok gyógyítási kilátásai sokkal jobbak. Miután a hormonkezelt asszonyok rendszeresen járnak a nőgyógyászati vizsgálatokra, a tumorokat hamarabb fel lehet ismerni, úgyhogy a melleket a tumorok eltávolítása ellenére is meg lehet tartani."  Mindazok az orvosok és gyógyszerészek, akik a független arzneitelegramm-ot kiadják, azt követelik, ami tulajdonképpen magától értetődő lett volna: a "gyógyszereket megelőzésre elvileg csak akkor használhassák, ha hatásosságukat és biztonságukat elegendő, kontrollált, hosszú távú tanulmány bizonyítja." 

Öreg férfiak új bajai 

A Teremtés koronáit egy új betegség veszélyezteti - a férfi menopauza. A veszélyt a Schuster Public Relations & Media Consulting cég ismerte fel: "a 'legjobb korban' lévő férfiak kétharmadának egészségi panaszai vannak", figyelmeztette 2002 októberében a német nyilvánosságot. "Ha 'korba kerülnek', a hangulatingadozások, az alvászavarok és másfajta 'klimakterikus zavarok' a férfiaknál is jelentkeznek. Azt, hogy mindezt a tesztoszterinhiány okozhatja-e, mindenesetre részleteiben még nem tudjuk."  A negyvenedik életévtől kezdve a tesztoszterinszint évente egy százalékkal csökken. Ennek oka többek között a herében lévő Leyding-sejtek funkciójának csökkenése és a luteinizáló hormonok megváltozott kibocsátása (megváltozott luteinizáló hormon release), ami a Leyding-sejteket stimulálja.  A tesztoszteron-tapasz használata sem olyan egyszerű. Legjobb, ha közvetlenül a herére tapasztják, mert a herezacskó bőre negyvenszer jobban átereszti, mint más testrégiók. A ragasztás előtt azonban a herét óvatosan meg kell borotválni, ami sok férfi számára gondot jelent. Mindezen felül a tapasz még árulkodóan sistereg is, és becsípi a bőrt. Férfiak, akik gyakran nyúlkálnak nadrágjukhoz, talán tapaszt viselnek. Ezzel szemben az újfajta hormongél igen könnyen szétkenhető a bőrön, ahonnan aztán a tesztoszteron-molekula behatol a testbe. Igazi hormonhiányban szenvedő férfiaknak a gél valóban áldásos gyógyszer. Ide tartoznak a heréltek és az eunuchok, vagy egy öröklött betegséggel, a Klinefelter-szindrómával sújtott férfiak, akiknek egy plusz X-kromoszómájuk van.  Más pácienseknél vírusos gyulladás, daganat vagy baleset okozhatta a herék "elpusztulását". Az érintettek szexuális szervei infantilisak, és hasuk hájasodik. Ilyen esetekben tipikus a vékony fehér bőr, magas hang, szakáll és testszőrzet hiánya és az alig kifejlett izomzat. Ezeknél a "hipogonadizmusban" szenvedő pácienseknél a mesterségesen bevitt tesztoszteron visszahozza a férfiasság jellemzőit, tehát mint indokolt gyógyszer működik, így megengedhető. De ilyen betegségben csak nagyon kevés férfi szenved. Például a Klinefelter-szindrómával Németországban szerény 80 ezer ember számoltatott - ez a szám ahhoz, hogy a tesztoszteronból bestseller szer lehessen, túl alacsony. Pláne, mert 50 és 80 év között Németországban több mint 12 millió férfi él.  Az andropauza után William Crowley, a massachusettsi General Hospital orvosa már évekkel ezelőtt kutatott. Ahhoz, hogy a hipogonadizmust egyáltalán tanulmányozni lehessen, először a definícióját kereste, hogy tulajdonképpen mi is lenne a normális tesztoszteron szint. Ennek érdekében fiatal férfiaktól 24 órán keresztül minden tizedik percben vért vett. Ezen felül felmérte a kísérleti személyeket, mint a tenyészbikákat szokás az aukciókon. Az orvos megmérte és kiértékelte heréjük méretét, a testszőrzetük mintáját, a spermák számát az ejakulátumban, a csontsűrűséget, az izomtömeget, valamint a hipotalamusz működését. Valamennyi érték a normális sávban mozgott. Kizárólag a tesztoszteronszint volt meghökkentő. Az egészséges férfiak tizenöt százalékának értékei részben messze ama sáv alatt álltak, mint amit az amerikai orvosok azelőtt normálisnak defináltak.  A giesseni urulógus, Wolfgang Weidner úgy véli: lehetséges, hogy még az sincs bebizonyítva, hogy a tesztoszteron "legalább az életminőségnek használ". A cégek mindeddig spóroltak a megfelelő tanulmányokra költeni, nyilvánvalóan inkább a reklámhadjárataikra fordítják a pénzt. 2003 tavaszán a gyógyszerreferensek keresztül-kasul vonultak az országon, hogy az új férfiszindrómával megismertessék az orvosi társadalmat. Azt próbálták az orvosokkal elfogadtatni, hogy a hormongél egyben wellness-drog is. A Dr. Kade/Besins cég meg akarta velük értetni, hogy a gélt a felső határ felett is elrendeljék. Csinos kis füzetükben (Elszámolási vezérfonal az orvos számára) megmagyarázták az orvosoknak, hogy miként is működik a dolog.  Ha a szervezet kívülről a szükségesnél több tesztoszterint kap, lecsökkentheti saját termelését - a herék zsugorodnak. De a spermák sem viselik jól a hormonözönt, és elsatnyulnak - a nemzési képesség csökken. Ha póthormonokkal fiatalokat traktálnak, csontnövekedésük túl korán leállhat. Végül még egy furcsa reakció is fenyegethet: a szervezet a felesleges tesztoszteront női ösztrogén hormonná alakítja át - a férfiaknak mellük nő. "A jelenséget "gynecomastia"-nak hívják. Ha a tesztoszteronnal nők kerülnek érintkezésbe, őket is komoly mellékhatások fenyegetik. A gélben lévő férfiassági hormonoknak valójában csak tíz százaléka hatol be a szervezetbe. A semmit sem sejtő asszonyok a frissen bekent férfiak bőréről ingyen kaphatnak egy adag hormont, ami nemcsak kedvüket, hanem esetleges bajuszuk serkenését is növeli, és mélyebb hang esetleg hajhullás lehet a következmény. A gélgyártók ezért óvintézkedésekre hívják fel a figyelmet. A has bekenése után tessék szappannal kezet mosni, és a biztonság kedvéért, pólót felvenni. Az USA-ban a gyógyszerhivatal (FDA) óva intette a terhes asszonyokat a szer engedélyezésekor, azt tanácsolva nekik, hogy tartsák magukat távol a géllel bekent férfiaktól, mert a tesztoszteron károsíthatja a magzatot.  Az endokrinológus McKinlay tíz éven keresztül kétezer férfit vizsgált 39 és 71 év között. Következtetése így szólt: "Nevezzék, ahogy akarják - andropauza, viropauza, bullshit - egyszerűen nincs tudományos vagy klinikai bizonyíték, ami a létjogosultságát bizonyítaná. Az andropauza esetében a normális öregedés gyógyszeresítéséről van szó." 

Mese a megifjító forrásról 

Az örök ifjúság forrásának keresése oly régi, mint maga az emberiség. A középkorban az alkimisták üzletei többek között azért mentek ragyogóan, mert az arany a hosszú élet legpotensebb elixírének számított. Manapság némely orvos, természettudós és kétes egzisztenciájú vállalkozó a kuruzsló szerepében lép fel. Az "anti-aging-medicinnel" példa nélküli méretekben bombázzák féligazságokkal a nyilvánosságot. Az öregedést és annak kísérő jelenségeit gyomszerűen elterjedő betegségnek tartják, amit ki kell irtani.   "Szervezetünk ötven éve az eredeti hormonmennyiségnek már csak harmadát állítja elő - az egészségi problémák előre be vannak programozva", hirdeti például az Anti-Aging-Medizin német társasága. Az egyesületet hatszáz tagú, és annak a tanulmányozásával foglalkozik, hogy miként lehet az öregedést lelassítani, feltartóztatni vagy esetleg visszafordítani. A fiatalság elvesztése ellen az anti-aging-orvosok a tesztoszteron és az ösztrogén szerek mellett más hormonok alkalmasságát is szuggerálták egy információs kiadványban. A DHEA (dehidroepiandrosteron) adagolása ezek szerint emeli a libidót és a kellemes közérzetet. Csökkenti a koleszterinszintet, elősegíti a zsírszövet leépítését, és megemeli a koncentrációs képességet. A brosúra szerint a melatonin bevitele óv az oxigén-szabad gyököktől, emeli az ellenálló erőt és elűzi a depresszív hangulatot. Végül, a növekedést serkentő hormonok fogyasztása állítólag ösztönzi a sejtregenerációt, feljavítja a kötőszövet rugalmasságát, emeli a libidót és erősíti az immunitás rendszerét.  Mindez valószínűnek hangzik - de ettől még nem igaz. Egyetlen hormonkészítmény, vitamin, antioxidáns, operáció, sőt még az életstílus változtatása sem képes az öregedés folyamatát igazolhatóan befolyásolni.   

Amikor csak akarjátok 

A pénisz nem hallgat ura parancsára (Leonardo da Vinci) 

Az ipar mindezt nem találja viccesnek, mivel túl komoly üzletről van szó, hiszen sok millióra tehető az impotens férfiak száma. 2003 elejéig a Viagra uralta a piacot, 2001-ben már másfél milliárd dollár forgalmat hozott; a Pfizer, a gyártó, ezzel a világ legnagyobb cégévé avanzsált. A grandiózus sikertörténet az üzletágban is egyfajta kutatatási-viagraként hatott: a laboratóriumokban a férfiak számára minimum húsz új szextámogató vegyület futja át a kísérleti és engedélyezési fázisban. 2003 óta már az utódkészítmények is a piacra kerültek. Híres mintaképükhöz, a Viagrához hasonlóan mindegyikük a pénisz barlangos testében fejti ki hatását, állítólag alaposabban, gyorsabban és hosszabb ideig. Az amerikai Lilly Icos egy mandula formájú és különösen hosszan ható pirulát kínál, a Cialist, ami képes akár egész hétvégén fenntartani a megnövekedett férfiasságot. A német Bayer cégnél biológusokból és kémikusokból álló húszfőnyi csapat, kétéves rekordidő alatt olyan szubsztanciát fejlesztett ki, amely hasonlít a Viagra hatóanyagára, ám állítólag jóval hatásosabb. A Bayer a GlaxoSmithKline óriás céggel Levitra néven forgalmazza világszerte a sárgabarackszínű potenciapilulát. Ők mindannyian egy mítoszon akarnak keresni: hogy csak egy perfekt erekció sorolható be a 'normális' sávba.  

A génekből merített sors 

A szekvencia csak a kezdet... (J. Craig Venter)

A Sciona rendszere éppen ezért azon alapszik, hogy minden egyes ember génberendezése egyedülálló. Körülbelül minden ezredik bázispáros eltér egymástól, a hárommilliárd építőkocka sokaságában ez hárommilliós eltérést jelent. Ez a genetikai sokféleség az evolúció hasznos öröksége, mert a homo sapiens túlélését biztosítja - például az alattomos kórokozók elleni harcban.  

Referendum a génekben 

A géntesztek csak némely betegségnél vezetnek nyomra. Segítségükkel időközben körülbelül 281 kórt lehet diagnosztizálni, de a szám gyorsan növekszik. A betekintés a génekbe sok örökölt betegség esetében megbízható prognózist ad, éspedig azoknál a bajoknál, amelyeket egy-egy defektes gén vált ki: a látszólag legkisebb eltérés is egy génen már a legsúlyosabb szimptómákhoz, sőt halálhoz is vezethet. Ezeknél az úgynevezett monogén betegségeknél a géntesztek pontosan kideríthetik, ki beteg, és ki egészséges. Ezzel nemcsak az ember jövendőbeli kilátásait lehet megjósolni, hanem a következő generációk megbetegedési rizikója is befolyásolhatóvá válik, éspedig a szülés előtti vizsgálatokkal és a szelektív abortusszal.   Ahogyan a kutatók az emberi genotípust felderítik, abban a mértékben kitágítják a betegségek genetikai diagnózisait is, még akkor is, ha ezek függetlenek a genetikától. Ide számítanak például a rák és a szív-vérkeringési betegségek: ezeknél a környezeti befolyások mellett a gének zavaros sokasága játszik közre - tehát poligénnek nevezzük őket. 1982 óta például több mint húsz gént fedeztek fel, melyek a vérben fontos szerepet játszanak a zsiradékok szállításánál, és esetleg éppen ezeknek a géneknek a zavart összjátéka befolyásolhatja a véredények beteges elmeszesedését. A tumoroknál a kép még összetettebb: a kutatók már több mint hatvan úgynevezett protoonkogént kutattak fel. Ha ezek a gének egy mutáció által megváltoznak, képesek lehetnek egy egészséges sejtet rosszindulatú burjánzó ráksejtté átalakítani.  A gének még a feltártnak mondható öröklött betegségeknél is hazudhatnak. Európában a leggyakoribb öröklött betegségnél, a mukoviszidosisnál (cisztikus fibrózisnak is nevezik), még az egyértelműen öröklött ismertetők hordozóinak is három-öt százaléka egyáltalán nem betegszik meg. Az emberi genotípus besorolása a genetikai variációk ezreire fog fényt deríteni, ami az orvosokat kísértésbe kergeti, hogy ezeket feltűnő, nem kívánatos és patologikus jellemzőknek állítsák be - a betegség-kitaláció előtt mesés kilátások nyílnak meg. 

A gének téves következtetésekre csábítanak 

A géntörvény megalkotása fontos lenne több országban is, hiszen a rendezetlenség miatt többen kerülhetnek hátrányos helyzetbe. Például legalább hat amerikai cég teszteli az alkalmazottait, hogy bizonyos mérgező anyagokra, melyekkel munkájuk során kapcsolatba kerülnek, érzékenyen reagálnak-e. Aki igen, azt elutasítják. Az USA-ban az úgynevezett sarlóssejtes anémia egyik génjével élő embereket bizonyos munkától annak ellenére eltiltottak, hogy a jellemzők hordozói, nem pedig betegei voltak. Ha a génnek mindkét verziója mutált, az érintettek vérében vörös vérsejtek keringenek, melyek oxigénhiány miatt sarlószerű alakúak lesznek. Az amerikai légierő a hetvenes években még az akadémiáján is szűkítette a szimptómamentes hordozók felvételét; kereskedelmi légitársaságoknál csak földi személyzeti munkát kaphattak, nem lehettek stewardessek vagy pilóták. A genetikai alapú "diszkrimináció" főleg a színes bőrűeket érintette, miután a feketék az említett génvariánst átlagon felüli gyakorisággal hordozzák magukban. A korlátozásokat csak erős tiltakozás után szüntették meg. Egy példa arra, hogy a genotípuskutatás a gyógyszeresítéssel már most is "karöltve" jár: a gyakori vasrögzítő-betegség (hemokromatózis) a tankönyvek szerint minden négyszázadik embert érint, akik azonban panaszmentese élnek, de testük túlságosan sok vasat raktároz, ami később például a májcirrózishoz, a cukorbetegséghez és a szívelgyengüléshez vezethet. A vastöbblet és a vele járó károsodások rendszeres véradással elkerülhetőek lennének - ha az emberek az öröklött betegségükről időben hallanának. Németországban a hannoveri Kereskedelmi Betegsegélyző Pénztár a vastároló-betegség miatt egy szűrővizsgálaton hatezer biztosítottat vizsgált meg. Azok közül azonban, akiknél az illetékes gén mutált formájára találtak, kevesebb, mint egy százalék lesz valójában beteg. A hemokromatózis génteszt ezért csak azt azonosítja "hogy itt inkább genetikai rizikóról, mintsem egy betegségről van szó", mondja Willie Burke Seattle-ből, a Washington Egyetemről.  

Egészségesnek lenni már nem elég 

Az állítólagos "jó" öröklődési szubsztanciák megsokszorozódnak: a mesterségesen előállított embriókat genetikailag ellenőrzik, és csak az alkalmasakat ültetik be a méhbe. A Németországban még betiltott technikát (preimplantációs diagnosztika) külföldön az orvosok és a szülők már hozzávetőleg ezer gyereknél alkalmazták, igaz, eddig többnyire csak a legsúlyosabb öröklött rendellenességek elkerülésére. A kereslet azonban bővülni fog. Chicagóban egy harminc éves asszony, jómaga is genetikus, saját, mesterségesen nemzett embrióit felülvizsgáltatta az Alzheimer-kór korai kitöréséhez vezető mutációra. Négy, mutációmentes embriót beültettek az asszony méhébe, egyikük gyermekké érett. E nélkül a gyermek rizikója, hogy negyven éves korában reménytelenül szenilis legyen, 50:50 volt. Így azonban az asszony egy egészséges kislányt hozott a világra.    

Egészségesebb, mintsem gondolnánk 

Ha ezt olyannyira túlzásba viszitek, majd senki sem akar beteg lenni (Moliére)

Paradox 2: Orvosok illúziók nélkül 

Constantin Rössner általános orvosnak Bad Neuenahrban, elege van mindebből. Amikor az egyik orvosi folyóiratban egy cikket olvasott arról, hogy az elhízást - bocsánat, adipozitást - végre elismervén, a betegség rangjába emelik, kijött a sodrából. Inkább "kísérletezzenek az egészség definiálásával, és határolják el a kezelésre méltó betegségektől", írta Rössner egy "Az adipozitás nálunk még nem számít betegségnek - de kár!" című olvasói levélben. "Ehelyett az orvostudomány egyre több új, megfizethetetlen betegséget talál ki, miközben inkább szociális problémákról van szó. Búcsúzzunk el a mindenhatóság gondolatától, és gyakoroljunk több szerénységet, ily módon sok probléma már nem is létezne. Tartsunk inkább az ősi egyiptomiakkal. Náluk csak az számított betegségnek, amit kezelni is tudtak." 

Több mint egészséges 

Életünk gyógyszeresítése oda vezet, hogy az emberek nincsenek megelégedve a saját testükkel - ennek következménye egyfajta kozmetikázó orvostudomány kialakulása, ami nem a betegeken segít, hanem az egészségeseken javítgat. Néhány amerikai menedzser már a megelőző bypass-műtét iránt érdeklődik. A neurotechnikában (az a technika, amely az agyat befolyásolja) számtalan kedélyjavító szer jelenik meg. A Prozac pszichogyógyszert, és számos utódát egészségesek veszik be, mint az állítólagos boldogság szállítóját, és ez még csak a kezdet. A gyógyszerészeti cégek átfésülik az ember teljes lelki életét. Klinikai tanulmányokban a szemérmesség, a feledékenység, az álmosság és a stressz ellen próbálnak ki orvosságokat.  Ruthild Linse, az erfurti Helios Klinika bőrgyógyászatáról, azt mondja: "Az időskor, a kövérség, a mozgáshiány és a nem megfelelő testszőrzet akár még előbb kiválthatnak szemérmességet, mint maga a meztelenség." Rendelésén megfigyelte, hogy "pácienseinél a testi idomtalansági (dysmorphia) zavarok száma ugrásszerűen megnőtt", amit a kozmetikai és gyógyszerészeti ipar kereskedelmi és marketing stratégiájára vezet vissza. "A bőrgyógyászati  kozmetológia kiegészítő tematizálása a médiában (lifestyle-magazinok, kereskedelmi tv-k és Internet), valamint a hajnövesztés, a potencia és a súlycsökkentés számára engedélyezett divatfüggő életöröm-gyógyszerek (lifestyle-gyógyszerek) azt okozzák, hogy közvetlen időbeli összefüggést lehet megállapítani a páciensek elképzelésében történő kozmetikai kérdések feltevése és a magas kezelési igények között", írják Linse és két kollegája a Deutsche Ärzteblatban. A tanácskérők jelentős része - csaknem 23 százaléka - az orvosok szerint lelkileg valóban zavart. 

Életörömből életfélelem lesz 

Szépségmániájukban az emberek a lifestyle-gyógyszerek után vágyódnak, vagy a plasztikai sebészek karmaiba kerülnek - problémájukat ez persze nem oldja meg. Az érintett személyek gyakran nem sajnálják a pénzt a mesterséges orrokra, mellekre és csípőkre - de a beavatkozás után még mindig elégedetlenek az új testrészekkel. A szépség-szenvedélyeseknél legújabb divat a botulinum toxin, egy baktériumméreg, amely átmenetileg az emberi idegsejtekre gyakorol hatást. Injekciózásával el lehet távolíttatni az arcon lévő ráncokat, és - egy ideig - az izzadságképzést is csökkenthetik. Még azok az emberek is, akik teljesen normálisan izzadnak, nyomatékosan követelik a botulinum kezelést. Erfurti bőrgyógyászok már elő is álltak a jelenség új kórképével, amit állítólag minden ötödik páciensüknél már diagnosztizáltak is: a "botulinofiliát." Ezek és más úgynevezett test-dizmorfikus zavarok a hipochondria alformájának számítanak. A bajoktól való beteges félelemben - durva becslések szerint - a németek egy-három százaléka szenved. Az, hogy most eme betegséget egy kissé gyengébb variációjával kívánják kibővíteni, furcsa módon ismerősnek tűnik. Gaby Bleichhardt és Wolfgang Hiller, a mainzi egyetem pszichológusai, egy kérdőíves tanulmányban kétezer német közérzetét mérték fel, és kiderült, hogy a lakosság hét százaléka "kifejezetten betegségfélelemben" szenved. Kézenfekvő, hogy az élet előrehaladó gyógyszeresítése az ilyen aggodalmakat elmélyíti, kibővíti, és végül a kezelendő szindrómák rangjára emeli - életörömből életfélelem lesz. Már nevet is kapott: healthims. Az angol orvos, James Le Fanu szerint itt "a gyógyászat által sugallott, a nevetséges vagy nem létező egészségi veszélyekkel szembeni félelemről" van szó. Ezt a kijelentést régebben, kuruzslásnak hívták, és csak legyintettek volna rá - és mit mondjak, teljes joggal.  A healthism lényege, hogy minden probléma okát és megfejtését kizárólag az egyénnél keresik. Miután az egészséget idealizálják, az élet minőségének átfogó metaforájává magasztalják, a healthism megerősíti a tendenciát, hogy az ember küszködése a legnemesebb értéke, az egészség után az egyén magánügyévé válik. Más szóval: a problémák és a betegségek "bűnét" áthárítják az individuumra - miközben a politika és a társadalom kivonják magukat a felelősség alól.  

A szegények korábban halnak meg 

Régóta ismert, hogy a környezet döntően befolyásolja az ember közérzetét. "Szegény a bukszában, beteg a szívben", írta Goethe. Manapság is igaz: Németországban az egészség esélye a kereset mértékében csökken. "Egyszerű munkásoknak a menedzserekhez viszonyítva háromszor akkora a rizikójuk szívinfarktust elszenvedniük", mondja Johannes Siegrist, a düsseldorfi egyetem orvosszociológusa. A tízezer német emberen végzett szív-vérkeringés-prevenciós tanulmány kimutatta, hogy a lakosság alsó fizetési sávba tartozó réteg egyötödénél a szív- és vérkeringési megbetegedések kétszer gyakoribbak, mint a felső egyötödnél. A tudomány "szociális gradiensről" beszél, amely társadalmunkat egy egészséges felsőrétegre és egy morbid közép-alsórétegre osztja. Epidemiológusok utóbbiaknál asztmát, cukorbetegséget, adipozitást, depressziót és porckorong-károsodást figyeltek meg.  A szociális gradiens nyilvánvalóan biokémiai folyamatokkal, például a stresszhormonok működésével áll összefüggésben. A kutatók úgy vélik, hogy az anyagi megszorultságra és szociális megterhelésekre a szervezetnek biokémiai válasza van, tanulmányok sora ezt bizonyítja. Az egyik legmegbízhatóbb vizsgálat Svédországból származik. Amikor gyári munkások elvesztették a munkahelyüket, jóval több koleszterint és stresszhormont képeztek - tehát olyan fiziológiai elváltozásokat produkáltak, amelyek elősegítik a véredények beteges szűkülését.  A betegség-kitaláció legsúlyosabb következménye, hogy azt a tévhitet táplálja, miszerint az egészség megvásárolható érték. A szülés, szexualitás, öregedés, frusztráció, fáradtság, magány, a rútság, tehát az élet folyamatai és nehézségei, egyre inkább egyfajta gyógyszeresítésen mennek keresztül. Az orvostudomány azonban képtelen a problémákat megoldani, sőt még azokat a képességeket is lerombolja, amelyek segítségével az ember képes elviselni a fájdalmakat, a betegségeket, sőt még a halált is. 

Végállomás kórház 

Be kell vezetni, hogy az orvosok az ipartól független továbbképzéseken vegyenek részt. Peter Schönhöfer, a klinikai gyógyszertan professzora és a kritikus brit arzneitelegramms kiadója, több szkepszisre szólítja fel orvoskollégáit: "Az orvosok túlságosan kritikátlanok a gyógyszeripar új termékeinek félretájékoztató reklámjaival szemben. Úgy vélem, az orvostan legsürgősebb reformját az jelentené, ha a hallgatókat a félretájékoztatás elleni védekezésben oktatnák ki alaposan."  Legfőbb ideje, hogy átfogóan "gyógyszertelenítsünk". Persze úgy bámulnánk az igazságra, mint borjú az új kapura, ha a gyógyszeripartól önkéntes felajánlást várnánk. Az üzletág belátására nem számíthatunk, ellenkezőleg. "Az egészségügy igényei a gyógyszerpiacot jelenleg kevésbé érdeklik, mintsem az ipar növekedésének feltételei", ítéli meg David Gilbert londoni kutató. "Az egészségügyi politika céljait veszély fenyegeti, hogy alárendeltetik a gyógyszeripar céljainak." Javulást Doktor Knock utódjaitól sem lehet várni. Az orvosok a terápiaszabadság védelmének árnyékában saját ízlésük szerint találnak ki betegségeket, és továbbra is ezt fogják tenni. És mégis vannak terápiák, melyekkel a betegségkitaláció szindrómáival boldogulni lehet. Itt most öt javaslat: 

1. A brit Nuffield Council on Bioethics ajánlotta, hogy létesítsenek egy önálló hivatalt, aminek segítségével a "nem beteg lakosság gyógyszeresítését felügyelik és kontrollálják".

2. A betegségekhez és terápiákhoz nyújtott információk gyakran jelentéktelen, egyoldalú tanulmányokon alapszanak; legtöbbször csak kevés páciensre vonatkoznak, rövid időszakokat ölelnek fel, és a gyógyszeripar befolyása alatt állnak. Az az állítás nem igaz, hogy a hosszú távú használatról és mellékhatásokról a cégeknek nem kell közölniük az adatokat. A cégek inkább marketingre költik a pénzt, nem pontos klinikai tanulmányokra. Ezért elképzelhető lenne, hogy ilyesfajta tanulmányokat egy független kutatási alapból finanszírozzanak, mely alapba az ipar is köteles lenne pénzt befizetni. 

3. Be kell vezetni, hogy az orvosok az ipartól független továbbképzéseken vegyenek részt. Peter Schönhöfer, a klinikai gyógyszertan professzora és a kritikus brit arzneitelegramms kiadója, több szkepszisre szólítja fel orvoskollégáit: "Az orvosok túlságosan kritikátlanok a gyógyszeripar új termékeinek félretájékoztató reklámjaival szemben. Úgy vélem, az orvostan legsürgősebb reformját az jelentené, ha a hallgatókat a félretájékoztatás elleni védekezésben oktatnák ki alaposan." 

4. A gyógyszercégek és az orvosok közötti szoros és átláthatatlan anyagi elkötelezettségek és függőségek megkérdőjelezik az orvostudomány tekintélyét és függetlenségét. Eljött az ideje annak, hogy átláthatóvá tegyék és szabályozzák ezt a kapcsolatot. Újabban épp az orvostársadalomból körvonalazódik egyfajta ellenállás az ipar intim közelsége ellen. Arne Schäffler orvos a bajor Kiefersfeldenből azt mondja: "Mi orvosok semmiképp sem engedhetjük meg, hogy a korrumpálható és megvásárolható szakmai réteg generális kliséje alakuljon ki rólunk. De kezdeteiben már éppen ez történik." Az orvos jómaga is vezető pozícióban az egyik gyógyszercég marketingosztályán dolgozott, és ismeri az üzletág manipulációs kísérleteit. Schäffler egy becsületkódexet követel, egy Codex of Conduktot, melyet a német orvosok önigazgatási szervei állítanának össze, melyben felsorolnák és megindokolnák, hogy mi a megengedhető és nem megengedhető kapcsolat és ráfordítás az ipar és az orvosok között. A cégek és az orvosok közötti mindennemű anyagi kapcsolatot teljesen nyilvánossá tennék: a vezérelvekben, a tudományos cikkekben, a szakvéleményekben és a sajtóközleményekben. 

5. Az igazi orvostudomány igenis ismeri a határokat, és elriad attól, hogy az élet minden területét és minden fázisát az orvosi beavatkozások tárgyává tegye. A kritikus orvosok receptet ajánlanak a kontárkodás ellen: olyan gyógyászatot követelnek, amely magát kérlelhetetlenül aláveti a tudományos kontrollnak; az úgynevezett evidenciára alapuló orvostudományt. Ha a háziorvos például egészséges embereknél szűrő vizsgálatokat kezdeményez, határozott tudományos bizonyítékokat kell felmutatnia, hogy az intézkedések hasznosak. Heiner Raspe, a lübecki egyetemi klinika szociálgyógyászati intézetéről szükségesnek tartja az evidencián alapuló gyógyászatot, hogy az orvostudomány újra hiteles legyen.  

Gondok előtt szórakozás 

Szó sincs arról, hogy bagatellizáljuk az igazi betegségeket. Nem vitás - aki beteg, forduljon orvoshoz. De mindenki más küzdjön az ellen, hogy gyengeségből a betegségkitaláció hálójában gabalyodjon. Berharnd Hirschel terapeuta már 1840-ben felismerte: "Egyre inkább elterjed az emberekben az a hajlam, hogy saját magukat kezeljék vagy azok szolgálatát igénybe vegyék, akik azt állítják, hogy az összes betegséget egy egyetemes szerrel meg tudják szüntetni." Manapság sok idős és fiatal ember túl készségesen hagyja magát a fellendülő orvosi-ipari komplexumtól bekebelezni. Gyakran az orvosi vizittel a magányt és az unalmat akarják legyőzni. A kapcsolat az egészségügyi iparhoz egyfajta szocializálódást is jelent, ítéli meg Bernhard Lown orvos. "Egyfajta elégtételt" szerez az embereknek, hogy "van valakijük, aki a problémájukat figyelmesen meghallgatja".  

Képzelje el, ön egészséges - csak nem tud róla 

Kevesebb hit és több szkepszis az orvosokkal szemben segíthet önnek, saját egészségét felismerni. A diagnózisok és a betegségek nem természetes törvények, hanem megegyezéseken alapulnak, melyeket az érdekeltek kötöttek egymással. Akit meghívnak egy szűrővizsgálatra, és aki kap egy diagnózist, tartsa ezt szem előtt, és ne kímélje kérdéseitől az orvost: Ki határozta meg, hogy egy diagnosztizált állapot már betegség? Az orvostudomány melyik felismerése bizonyítja, hogy eme állapot kárt okoz majd nekem? Orvosi intézkedések miképp javíthatnak rajtam? Ha száz embert kezelnek, közülük hányan profitálnak belőle? Melyik tudományos bizonyíték támasztja alá a javasolt terápiát? Az Internet csökkenti az orvosok hatalmát, és bővíti a páciensek tudását. Rákos betegek például már régóta használják az Internetet, hogy betegségükről és annak optimális terápiájáról informálódjanak. Kicserélik egymás között az érdemes tudnivalókat, e-maileken kölcsönösen bátorságot öntenek egymásba, és szembesítik orvosaikat a talált adatokkal. A betegek, akik ismét egészségesek akarnak lenni, és az egészségesek, akik nem hagyják magukat betegnek eladni, hasznos információkat találhatnak az Interneten. Ha az emberek ismerik hogylétük természetes folyamatát, és életük fázisait, jobban meg tudják ítélni az orvostudomány újabb és újabb előírásait és állításait. Igaz, még nem könnyű a jó és bőséges információt megtalálni. Ezért kívánatos lenne, ha az állam például a fogyasztóvédőket támogatná, hogy a betegségekről és az élet gyógyszeresítéséről felvilágosíthassák az embereket. De az embereknek már most is meg van a lehetőségük ahhoz, hogy az egészségükről saját maguk döntsenek, és ezt erősebben is érvényesíteniük kell. Választhatnak: vagy hagyják magukat berendelni, beutalni, felvágni, kimérni, megszúrni, besugározni, felszívni, injekciózni, lefényképezni, köpölyözni, felmérni, bekenni, megszemlélni, figyelmeztetni, ráolvasni, genetikailag tesztelni, pirulákkal teletömni, diétára állítani és - mint Kock doktornál - a lázmérőt bedugni. Vagy az emberek fricskát mutatnak a betegségkitalációnak. Beteg ugyanis csak az, aki hagyja magát betegállományba íratni. 

 – Vége – 

Minden jog fenntartva!

Engedély nélkül tilos a szövegből részletek közlése, vagy bármilyen módon történő másolása, terjesztése, beleértve az elektronikus adathordozó eszközöket is. 

[M.L.1] 1996-ban Ciba-Geigy és Sandoz a Novartis nevű, a mai Ritalin-gyártó, céggé fuizionáltak

Kezdőlap   Fogyasztóvédelem   Hírek   Levelek   Üzenetek   Tesztek   Oldalajánló   Könyvajánló   Kapcsolat   A lap tetejére