1997. évi CLV törvény a fogyasztóvédelemről

Az Országgyűlés annak érdekében, hogy olyan szabályozás jöjjön létre, amely biztosítja a fogyasztói érdekek - különösen a biztonságos áruhoz és szolgáltatáshoz, a vagyoni érdekek védelméhez, a megfelelő tájékoztatáshoz és oktatáshoz, a hatékony jogorvoslathoz, továbbá a társadalmi szervezeteken keresztül történő fogyasztói érdekképviselethez fűződő érdekek - védelmét, valamint az érvényesítésükhöz szükséges intézményrendszer továbbfejlesztését, a következő törvényt alkotja:

 

ELSŐ RÉSZ

ÁLTALÁNOS ÉS A FOGYASZTÓI ÉRDEKVÉDELMET BIZTOSÍTÓ RENDELKEZÉSEK

 

I. Fejezet

Általános rendelkezések

 

A törvény hatálya

 

1. § E törvény hatálya - külön törvény eltérő rendelkezése hiányában - kiterjed a természetes és a jogi személynek, valamint a jogi személyiség nélküli gazdasági társaságnak, továbbá a külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepének (a továbbiakban együtt: gazdálkodó szervezet) a Magyar Köztársaság területén végzett mindazon tevékenységére, amely a fogyasztókat érinti vagy érintheti.

 

Értelmező rendelkezések

 

2. § E törvény alkalmazásában:

 

a) Áru: bármely birtokba vehető, forgalomképes dolog, ideértve a dolog módjára hasznosítható javakat is.

 

b) Biztosítási szolgáltatás: biztosító társaság, illetve biztosító szövetkezet biztosítási szerződés megkötésére és teljesítésére irányuló tevékenysége, ideértve a biztosítási alkusz és a biztosítási szaktanácsadó részére végzett tevékenységet is.

 

c) Szolgáltatás: olyan tevékenység, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégíti ki a fogyasztói szükségleteket úgy, hogy a szolgáltatás nyújtása és igénybevétele (fogyasztása) időben részben vagy teljesen egybeesik.

 

d) Fogyasztási kölcsön: a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá nem tartozó minden olyan kölcsön, részletfizetés vagy halasztott fizetés, amelyet gazdálkodó szervezet fogyasztó részére nyújt az általa forgalmazott áru megvásárlásához, illetve az általa nyújtott szolgáltatás igénybevételéhez.

 

e) Fogyasztó: az a személy, aki - gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül - árut vesz, rendel, kap, használ, illetve akinek a részére a szolgáltatást végzik, továbbá, aki az áruval vagy szolgáltatással kapcsolatos tájékoztatás vagy ajánlat címzettje.

 

f) Fogyasztási kölcsönszerződés: a fogyasztási kölcsön igénybevételére irányuló szerződés.

 

g) Fogyasztói csoport: olyan csoport, amelyet a fogyasztók azzal a céllal hoznak létre, hogy meghatározott áruk tulajdonjogát a csoport egyes tagjai a csoport segítségével megszerezzék.

 

h) Fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet: magánszemélyek által az egyesülési jogról szóló 1989. évi II. törvény alapján létrehozott társadalmi szervezet, illetve ezek szövetsége, ha az alapszabályban meghatározott célja a fogyasztók érdekeinek védelme, e célnak megfelelően legalább két éve működik, és magánszemély tagjainak száma legalább ötven fő.

 

i) Fogyasztói forgalom: az árunak vagy a szolgáltatásnak közvetlenül a fogyasztó mint végső felhasználó részére történő forgalmazása vagy nyújtása, továbbá ingyenes minta, áru átadása.

 

j) Forgalmazó: az árut vagy a szolgáltatást fogyasztói forgalomba hozó gazdálkodó szervezet.

 

k) Gyártó: az árut üzletszerűen előállító vagy termelő, illetve az, aki az árun elhelyezett nevével, védjegyével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát az áru gyártójaként tünteti fel, továbbá, akinek a tevékenysége az áru forgalomba hozatala során az áru biztonságosságát befolyásolhatja. Ha a gyártó székhelye nem a Magyar Köztársaság területén van, az áru importálója minősül gyártónak.

 

l) Közüzemi szolgáltatás: villamosenergia-, gáz-, hő-, víz-, szennyvíz- és hulladékkezelési, köztisztasági és a közcélú távbeszélő-szolgáltatás.

 

m) Pénzügyi és nyugdíjpénztári szolgáltatás: a hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény hatálya alá tartozó pénzügyi szolgáltatás, az értékpapír forgalomba hozataláról, a befektetési szolgáltatásokról és az értékpapírtőzsdéről szóló 1996. évi CXI. törvény hatálya alá tartozó befektetési, szolgáltatási tevékenység, valamint a lakás-takarékpénztárakról szóló 1996. évi CXIII. törvény és a magánnyugdíjról és magánnyugdíjpénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény hatálya alá tartozó szolgáltatási tevékenység.

 

II. Fejezet

A fogyasztók életének, egészségének és biztonságának védelme

 

3. § (1) Forgalomba csak biztonságos áru hozható.

 

(2) A gyártó köteles gondoskodni az áru biztonságosságáról.

 

(3) A forgalmazó nem hozhat forgalomba olyan árut, amelyről tudja vagy a rendelkezésére álló adatok, illetve tájékoztatás alapján tudnia kellene, hogy az áru nem biztonságos. A forgalmazó köteles megtenni az áru biztonságosságának megőrzéséhez szükséges intézkedéseket, így köteles különösen a gyártóval együttműködni az áru használatával együttjáró kockázati tényezőkre vonatkozó tájékoztatásnak a fogyasztó részére történő átadásában, valamint a veszély elhárítását, illetve megelőzését szolgáló intézkedések végrehajtásában.

 

4. § (1) Ha az áru biztonságosságát jogszabály vagy nemzeti szabvány nem határozza meg, az áru akkor minősül biztonságosnak, ha a fogyasztó életét, egészségét, testi épségét a rendeltetésszerű vagy az ésszerűen várható használat időtartama alatt nem, vagy csak a rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó legkisebb mértékben veszélyezteti.

 

(2) Az áru biztonságosságát elsősorban a következők alapján kell megítélni:

 

a) az áru (összetétele, csomagolása, összeszerelésére és karbantartására vonatkozó előírások) alapvető ismérvei,

b) az árunak más árura gyakorolt - az együttes használat során ésszerűen várható - hatásai,

c) az áru külső megjelenítése, címkézése, használati vagy más tájékoztatója,

d) az áru használatának hatása a fokozott veszélynek kitett - különösen a kiskorú - fogyasztókra.

 

(3) A gyártó köteles a fogyasztót írásban figyelmeztetni úgy, hogy a fogyasztó felmérhesse az áru rendeltetésszerű vagy ésszerűen várható használatával járó kockázatot, feltéve, hogy a kockázat figyelmeztetés nélkül azonnal nem észlelhető. A figyelmeztetés nem mentesíti a gyártót és a forgalmazót az áru biztonságosságával kapcsolatos kötelezettségei alól.

 

(4) A gyártó köteles a forgalomba hozott áruval kapcsolatos kockázati tényezőket felmérni, és megtenni a megelőzésükhöz, illetve az elhárításukhoz szükséges intézkedéseket, így különösen:

 

a) az árut azonosításra alkalmas jelöléssel ellátni,

b) a forgalomba hozott áru biztonságosságát mintavétel útján rendszeresen ellenőrizni,

c) az áru biztonságosságával kapcsolatos kifogásokat kivizsgálni,

d) a forgalmazót az ellenőrzések megállapításairól tájékoztatni,

e) az árut a forgalomból kivonni.

 

(5) Az áru biztonságosságának megítélését nem befolyásolja önmagában az a tény, hogy később nagyobb biztonságot nyújtó áru kerül forgalomba.

 

5. § (1) A 3-4. § rendelkezéseit megfelelően kell alkalmazni a szolgáltatásokra is.

 

(2) A 3-4. §-ban foglaltakat nem kell alkalmazni, ha a forgalmazó az értékesítéskor a fogyasztóval egyértelműen közli, hogy

a) az áru régiség,

b) az árut használat előtt helyre kell állítani.

 

III. Fejezet

A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelme

 

A fogyasztók vagyoni érdekeinek védelmét biztosító általános rendelkezések

 

6. § Az e törvényben meghatározott jogkövetkezményeket alkalmazni kell, ha a gazdálkodó szervezet

 

a) az áru előállítására, átvételére, mérlegelésére, csomagolására, címkézésére, árának feltüntetésére, tárolására, szállítására és forgalomba hozatalára, illetve a szolgáltatás nyújtására vonatkozó jogszabályi előírásokat megsérti,

b) a fogyasztókat - hamis méréssel, számolással, az áru minőségének megrontásával - megkárosítja,

c) a nyitva tartásra vonatkozó szabályokat megszegi,

d) üzletkörébe nem tartozó árut árusít vagy szolgáltatást nyújt,

e) a fogyasztók minőségi kifogásait a jogszabályok megsértésével intézi,

f) a forgalomból az árut jogosulatlanul visszatartja, illetve a szolgáltatás nyújtását jogosulatlanul megtagadja,

g) a vásárlók könyvét szabálytalanul kezeli,

h) nem megfelelő minőségű árut hoz forgalomba vagy ilyen szolgáltatást nyújt,

i) a hatósági árnál vagy az árura vagy szolgáltatásra egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér,

j) a megfelelőség-tanúsítási vagy az előzetes minőségvizsgálati kötelezettséget megszegi.

 

Fogyasztási kölcsön

 

7. § (1) A fogyasztási kölcsönszerződés érvényességéhez a szerződés írásba foglalása és egy példányának a fogyasztó részére történő átadása szükséges.

 

(2) Semmis az a fogyasztási kölcsönszerződés, amelyik nem tartalmazza

a) a szerződés tárgyát képező áru vagy szolgáltatás meghatározását,

b) a szerződés alapján fizetendő ellenszolgáltatás meghatározását,

c) a tulajdonjog átszállásának időpontját és feltételeit,

d) a szerződéssel kapcsolatos összes költséget, ideértve a kamatokat, járulékokat, valamint ezek éves, százalékban kifejezett értékét,

e) az éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíjat,

f) az éves, százalékban kifejezett hiteldíj módosításának feltételeit vagy, ha ez nem lehetséges, az erről szóló tájékoztatást,

g) a részletek számát, összegét, a törlesztési időpontokat,

h) ha az áru ára vagy a szolgáltatás díja a szerződés időtartama alatt változhat, a változás feltételeit, illetve azt az összeget, melynek elérése esetén a fogyasztó hátrányos következmények nélkül a szerződéstől elállhat.

 

(3) A (2) bekezdés e) pontja szerinti éves, százalékban kifejezett teljes hiteldíj összegét a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény, valamint a teljes hiteldíj mutató számítására és közzétételére vonatkozó rendelkezések alapján kell kiszámítani.

 

(4) A fogyasztási kölcsönszerződésre vonatkozó szabályoktól a fogyasztó hátrányára eltérő szerződési kikötés semmis.

 

(5) A szerződés semmisségére csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

 

(6) A hitelező köteles a fogyasztót a fogyasztási kölcsönszerződés megkötésekor minden olyan szerződési feltételről tájékoztatni, amely jogszabály alapján válik a szerződés részévé.

 

(7) Fogyasztási kölcsönszerződés esetében a fogyasztó minden esetben élhet a lejárat előtti teljesítés jogával. Ebben az esetben a hitelező köteles a hiteldíjat arányosan csökkenteni.

 

IV. Fejezet

A fogyasztók tájékoztatása

 

A tájékoztatás célja

 

8. § A tájékoztatásnak alkalmasnak kell lennie arra, hogy a fogyasztó rendelkezzen

 

a) az áru- és szolgáltatásválasztás megkönnyítéséhez, továbbá az áru és a szolgáltatás használatához, az áru fenntartásához szükséges megfelelő ismeretekkel az áru és a szolgáltatás alapvető tulajdonságairól, jellegzetességeiről, az áru és a szolgáltatás minőségéről, áráról, díjáról, valamint az áru használatára vonatkozó utasításokról és használatával járó veszélyekről,

b) a jogai érvényesítéséhez szükséges alapvető ismeretekkel.

 

A címkézés

 

9. § Az áru - külön jogszabályban meghatározott áruk kivételével - akkor hozható forgalomba, ha a csomagolásán vagy másutt, de az árutól elválaszthatatlanul elhelyezett címkén jól olvashatóan, magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tartalmazza a fogyasztók tájékoztatásához és a hatósági ellenőrzéshez szükséges, a 10. §-ban meghatározott adatokat.

 

10. § (1) Az áru címkéjének tartalmaznia kell az áru

 

a) pontos megnevezését, amelyet védjegy vagy fantázianév nem helyettesíthet;

b) gyártójának vagy forgalmazójának nevét és címét azonosításra alkalmas módon;

c) származási helyének megjelölését.

 

(2) Az áru jellegétől és rendeltetésétől függően a címkének az (1) bekezdésben meghatározottakon túl tartalmaznia kell az áru

 

a) méreteit, nettó mennyiségét az árura jellemző mértékegységben vagy darabszámban,

b) előállításához felhasznált összetevőket (minőségi, mennyiségi összetételét),

c) rendeltetésszerű használhatóságának vagy minőségmegőrzésének várható időtartamát,

d) alapvető műszaki jellemzőit,

e) minőségi osztályba sorolását,

f) energiafelhasználásának ismérveit,

g) környezet-, illetve természetkímélő jellegét (a felhasznált anyagok, az előállítás módja és a használat tekintetében), illetve azoknak az áruknak vagy szolgáltatásoknak az esetében, amelyek után - a környezet védelmének általános szabályairól szóló 1995. évi LIII. törvény és külön jogszabályok alapján - környezetterhelési díj, továbbá termékdíj fizetési kötelezettség áll fenn, a környezetterhelés jellegét,

h) megfelelőségi jelölését vagy engedélyköteles árunál az engedélyszámot.

 

(3) Ha az áru jellege indokolja, a címkének megfelelő tájékoztatást kell tartalmaznia az áru rendeltetésszerű használatával együttjáró, az áru előrelátható használati ideje alatt fennálló veszélyességi tényezőről úgy, hogy a fogyasztó a veszélyt képes legyen felmérni és megtenni az elhárításához szükséges intézkedéseket.

 

(4) A címke tartalma megjeleníthető szöveggel, számmal, képpel, ábrával, jellel és jelöléssel úgy, hogy az megfeleljen az (1)-(3) bekezdésekben foglaltaknak.

 

11. § Az egyes árufajták címkéjének tartalmára és megjelenítési formájára jogszabály további részletes előírásokat is meghatározhat.

 

A használati és kezelési útmutató

 

12. § (1) Külön jogszabályban meghatározott áru csak használati és kezelési útmutatóval hozható forgalomba.

 

(2) A használati és kezelési útmutatóban a fogyasztókat magyar nyelven, közérthetően és egyértelműen tájékoztatni kell az áru rendeltetésszerű használatának, felhasználásának, eltarthatóságának és kezelésének (a továbbiakban együtt: rendeltetésszerű használat) módjáról, így különösen az áru

 

a) rendeltetésszerű használatára vonatkozó utasításokról és feltételekről,

b) minőségének megtartásához szükséges különleges tárolási, kezelési feltételekről, amennyiben azok az áru minőségmegőrzési időtartamát, illetve felhasználhatóságát nagymértékben befolyásolják.

 

(3) Az import áruk esetében az árukhoz csatolt idegen nyelvű útmutatóval azonos tartalmú, magyar nyelvű használati és kezelési útmutatót kell a fogyasztó számára biztosítani.

 

A megfelelőség tanúsítása

 

13. § Azok az áruk, amelyekre vonatkozóan jogszabály megfelelőség-tanúsítási kötelezettséget ír elő, csak az előírt mód szerinti megfelelőségi tanúsítvánnyal együtt hozhatók forgalomba.

 

Az ár feltüntetése

 

14. § (1) Az áru fogyasztói forgalombahozatalakor a forgalmazó köteles - külön jogszabályban meghatározottak szerint - a fogyasztót írásban tájékoztatni az eladási árról és az egységárról, illetve a szolgáltatás díjáról.

 

(2) Az eladási árat, az egységárat és a szolgáltatás díját a Magyar Köztársaság területén érvényes fizetőeszköz szerint meghatározva, egyértelműen, könnyen azonosíthatóan és tisztán olvashatóan kell feltüntetni.

 

(3) A Magyar Köztársaság területén fogyasztói forgalomba hozott áru és szolgáltatás áraként a fogyasztói forgalomban fizetendő árat kell feltüntetni.

 

(4) Több eladási ár vagy szolgáltatási díj egyidejű feltüntetése esetén az áru eladási árán, vagy a szolgáltatás díján a feltüntetett legalacsonyabb eladási árat vagy szolgáltatási díjat kell érteni.

 

(5) Az árcímke nem takarhatja el az egyedi csomagoláson jogszabály kötelező előírása szerint elhelyezett fogyasztói tájékoztatót.

 

A csomagolás

 

15. § (1) Az árut úgy kell csomagolni, hogy a csomagolás óvja meg az áru minőségét, könnyítse meg szállítását, ne befolyásolja hátrányosan az áru minőségét vagy mennyiségét, segítse elő a korszerű kiszolgálást, feleljen meg a biztonságos munkavégzés és az egészségvédelem követelményeinek.

 

(2) Az áru csomagolására jogszabály további előírásokat határozhat meg.

 

Felelősség a tájékoztatási és csomagolási szabályok megsértéséért

 

16. § (1) A fogyasztók tájékoztatására, valamint a csomagolásra vonatkozó szabályok megtartására

 

a) a címkézés, a használati és kezelési útmutató, a megfelelőség-tanúsítás, valamint a csomagolás tekintetében a gyártó,

b) az ár feltüntetése tekintetében a forgalmazó köteles.

 

(2) Ha a gyártó az árut nem látja el a törvény 9-15. §-aiban, illetve külön jogszabályban meghatározott tájékoztatással és csomagolással, a forgalmazó köteles azt pótolni.

 

(3) A forgalmazónak kell bizonyítania, hogy a tájékoztatást a fogyasztónak megadta.

 

(4) A fogyasztó - választása szerint - a gyártóval, illetve az árut forgalomba hozó bármelyik gazdálkodó szervezettel szemben érvényesítheti jogait, függetlenül attól, hogy a gyártót megnevezték-e.

 

(5) A (2)-(4) bekezdésekben foglalt rendelkezések nem érintik a forgalmazónak a gyártóval szemben érvényesíthető igényeit.

 

V. Fejezet

A fogyasztók oktatása

 

17. § (1) A fogyasztóval iskolai és iskolán kívüli oktatás keretében meg kell ismertetni az igényei érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat.

 

(2) A fogyasztóvédelmi oktatás elsősorban állami feladat.

 

(3) Az iskolai fogyasztóvédelmi oktatás a Nemzeti Alaptanterv részét képezi. A Nemzeti Alaptanterv fogyasztóvédelemmel kapcsolatos követelményeinek a Kormány részére történő benyújtása előtt be kell szerezni a fogyasztói érdekek országos képviseletét ellátó társadalmi szervezetek véleményét is.

 

(4) A Nemzeti Alaptanterv elvei és követelményei szerint az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi miniszter (a továbbiakban: miniszter) közreműködik a közoktatás intézményei számára készülő fogyasztóvédelmi tantervi követelmények meghatározásában.

 

(5) Az állam az iskolai fogyasztóvédelmi oktatással kapcsolatos feladatait az oktatási intézményeken keresztül, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőséggel és a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel együttműködve látja el.

 

VI. Fejezet

A fogyasztói jogok érvényesítése

 

Békéltető testület

 

18. § (1) A békéltető testület eljárásának célja a fogyasztó és a gazdálkodó szervezet közötti vitás ügy (fogyasztói jogvita) egyezségen alapuló rendezésének megkísérlése, ennek eredménytelensége esetén pedig az ügy eldöntése a fogyasztói jogok gyors, hatékony és egyszerű érvényesítésének biztosítása érdekében.

 

(2) A békéltető testület a területi gazdasági kamarák (a továbbiakban: kamara) mellett működő független testület.

 

(3) A békéltető testületet az azonos területen működő kereskedelmi és iparkamara, kézműves kamara és agrárkamara közösen működteti.

 

(4) A különböző területen működő területi gazdasági kamarák a békéltető testületet közösen is működtethetik.

 

(5) A helyi önkormányzatok - önkéntesen és a kamarával történő megállapodás alapján - részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból.

 

19. § (1) A békéltető testület hatáskörébe az áruk és szolgáltatások minőségével, biztonságosságával és a termékfelelősségi szabályok alkalmazásával, valamint a szerződések megkötésével és teljesítésével kapcsolatos fogyasztói jogviták bírósági eljáráson kívüli rendezése tartozik.

 

(2) A békéltető testület hatásköre nem terjed ki azokra a fogyasztói jogvitákra, amelyekre jogszabály valamely hatóság hatáskörét állapítja meg.

 

20. § (1) Az eljárásra az a békéltető testület illetékes, amelynek területén a fogyasztó lakóhelye vagy tartózkodási helye, illetőleg a 28. § (2) bekezdése alapján eljárást kezdeményező szervezet székhelye található.

 

(2) Belföldi lakóhely hiányában az illetékesség a fogyasztó tartózkodási helyéhez igazodik. Ha ez külföldön van, az illetékességet a panasszal érintett gazdálkodó szervezet vagy az annak képviseletére hivatott szerv székhelye alapítja meg.

 

(3) A fogyasztó a kérelmet a szerződés teljesítésének helye szerint illetékes békéltető testületnél is benyújthatja.

 

(4) A békéltető testület illetékességi területe a testületet működtető területi gazdasági kamarák illetékességi területéhez igazodik.

 

21. § (1) A békéltető testület elnökből, elnökhelyettesből és tagokból (a továbbiakban együtt: békéltető testületi tagok) áll.

 

(2) A testületi tagokat - testületenként legalább 10, legfeljebb 30 főt - egyrészről a kamara, másrészről a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek egyenlő arányban jelölik ki. A tagokról a békéltető testület működési feltételeit biztosító kamara listát vezet. A kamara a testületi tagok listáját megküldi a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőségnek, továbbá kérésre a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezeteknek, valamint az illetékességi területén működő helyi önkormányzatoknak.

 

(3) Az elnököt - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség főigazgatójának javaslatára - a miniszter bízza meg a testületi tagok közül.

 

(4) Az elnökhelyettest az elnök jelöli ki a testületi tagok közül. Az elnökhelyettes teljes jogkörrel helyettesíti az elnököt annak akadályoztatása esetén.

 

(5) A békéltető testületi tagok megbízatása három évre szól. A tagok újraválaszthatóak.

 

(6) A békéltető testület tagjai tevékenységüket külön jogszabályban meghatározott díjazás ellenében végzik.

 

22. § (1) Békéltető testületi tag az lehet, aki felsőfokú iskolai végzettséggel és annak megfelelő, legalább kétéves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

 

(2) Nem lehet békéltető testületi tag,

 

a) aki a polgári jog szabályai szerint cselekvőképtelen vagy korlátozottan cselekvőképes,

b) aki a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól nem mentesült.

 

23. § A békéltető testület tagjainak függetlennek és pártatlannak kell lenniük, nem lehetnek képviselői a feleknek, eljárásuk során utasítást nem fogadhatnak el. Teljes titoktartásra kötelezettek a békéltető testület működése során tudomásukra jutott tények és adatok tekintetében, az eljárás megszűnése után is. Minderről kijelölésük elfogadásakor írásbeli nyilatkozatot kötelesek tenni.

 

24. § (1) A békéltető testületi tag megbízatása megszűnik

 

a) a megbízatás időtartamának lejártával,

b) a 22. § (2) bekezdésében foglalt kizáró okok bekövetkezése esetén,

c) lemondással,

d) alkalmatlanná válása esetén,

e) halálával.

 

(2) Az (1) bekezdés d) pontja szerinti esetben a megbízatás megszűnését a békéltető testület elnöke - az érintett testületi tag meghallgatása után és a tagot jelölő szervezet véleményének figyelembevételével - állapítja meg.

 

(3) Ha a békéltető testületi tag megbízatása a törvényben szabályozott bármely okból megszűnik, helyette a testületi tag jelölésére vonatkozó rendelkezések megfelelő alkalmazásával új testületi tagot kell kijelölni.

 

25. § (1) A békéltető testület háromtagú tanácsban jár el. Az eljáró tanács egyik tagját az eljárást megindító fogyasztó, illetve a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet, egy másik tagját pedig az eljárással érintett gazdálkodó szervezet jelöli ki a testületi tagok 21. § (2) bekezdésében meghatározott listájáról, és az így kijelölt két tag jelöli ki az eljáró tanács elnökét.

 

(2) Ha a felek bármelyike a megadott határidőn belül nem él a jelölés lehetőségével, vagy a két kijelölt testületi tag a kijelölésüktől számított három napon belül nem egyezik meg a harmadik tag személyében, vagy, ha más okból szükséges, az eljáró tanács hiányzó tagját a testület elnöke jelöli ki, figyelemmel arra, hogy legalább egy tag a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek által jelölt, egy másik tag pedig a kamara által jelölt testületi tagok közül kerüljön ki, valamint minden olyan szempontra, amely nagy valószínűséggel biztosítja független és pártatlan testületi tag kijelölését.

 

(3) Ha a felek az ügy eldöntését egyszerűnek tartják és egy testületi tag személyében megállapodnak, ez a testületi tag egyedül jogosult az eljárás lefolytatására.

 

(4) Ahol a törvény a továbbiakban eljáró tanácsot említ, azon az egyedül eljáró testületi tagot is érteni kell.

 

26. § (1) A békéltető testületi tag az eljárásból ki van zárva, ha neki vagy hozzátartozójának [Ptk. 685. § b) pont] a vitás ügyhöz személyi vagy vagyoni érdekeltsége fűződik, illetve egyéb ok miatt elfogult, kivéve, ha a feleket erről tájékoztatta, és ennek ismeretében személye ellen egyik fél sem emelt kifogást.

 

(2) A felek, illetve az elnök által az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag köteles a testület elnökének haladéktalanul bejelenteni és a felek előtt feltárni minden olyan körülményt, amely jogos kétségeket ébreszthet függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.

 

(3) Az eljáró tanácsba kijelölt testületi tag ellen a fél kizárási kérelmet terjeszthet elő, amennyiben olyan körülmények állnak fenn, amelyek jogos kétségeket ébresztenek függetlensége vagy pártatlansága tekintetében.

 

(4) A fél az általa kijelölt testületi tag ellen csak olyan okból élhet kizárási kérelemmel, amely a kijelölést követően vált előtte ismertté.

 

(5) Az indokolással ellátott írásbeli kizárási kérelem attól a naptól számított három napon belül terjeszthető elő, amikor a fél az eljáró tanács összetételéről tudomást szerzett, vagy amikor a (3) bekezdésben említett körülmények előtte ismertté váltak.

 

(6) A kizárási kérelemről a békéltető testület elnöke dönt, az érintett testületi tag meghallgatása után. E döntés meghozataláig az eljáró tanács - a kizárással érintett testületi tagot is beleértve - folytathatja az eljárást, de érdemi határozatot nem hozhat.

 

27. § (1) A békéltető testület eljárása megindításának feltétele, hogy a fogyasztó az érintett gazdálkodó szervezettel közvetlenül megkísérelje a panaszügy rendezését.

 

(2) E körben a gazdálkodó szervezet fokozott együttműködésre köteles. Ha a fogyasztó panaszával nem ért egyet, köteles a fogyasztónak erről haladéktalanul rövid indokolással ellátott írásbeli nyilatkozatot adni.

 

28. § (1) A békéltető testület eljárása a 27. §-ban szabályozott egyeztetést követően kérelemre indul.

 

(2) A kérelmet a fogyasztó, vagy - a több fogyasztót érintő vitás ügyben az érintettek felhatalmazása alapján - a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet terjesztheti elő, ezer forint eljárási díj befizetésével.

 

(3) A kérelmet a békéltető testület elnökéhez írásban kell benyújtani. A kérelemnek tartalmaznia kell

 

a) a fogyasztó nevét, lakóhelyét vagy tartózkodási helyét, illetve az eljárást kezdeményező szervezet nevét, székhelyét és az érintettek felhatalmazását,

b) a panasszal érintett gazdálkodó szervezet nevét, székhelyét,

c) a panasz rövid leírását, az azt alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait,

d) a fogyasztó nyilatkozatát a 27. § (1) bekezdésében előírt feltétel teljesítéséről,

e) a tanács döntésére irányuló indítványt.

 

(4) A kérelemhez csatolni kell azt az okiratot, illetve annak másolatát (kivonatát), amelynek tartalmára a fogyasztó bizonyítékként hivatkozik, így különösen a gazdálkodó szervezet írásbeli nyilatkozatát a panasz elutasításáról, illetőleg - közüzemi, valamint pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezet esetében - az ügyfélszolgálati iroda elutasító nyilatkozatát.

 

(5) Ha a kérelem nem felel meg a (3)-(4) bekezdésekben foglaltaknak, vagy a kérelmező az eljárási díjat nem vagy hiányosan fizette be, a békéltető testület elnöke a kérelmet a hiányok megjelölése mellett pótlás végett a kérelmezőnek visszaküldi.

 

29. § (1) Az eljárás megindulásától kezdődő határidők számításakor az eljárás megindulásának az minősül, amikor a hiánytalan kérelem a békéltető testület elnökéhez beérkezik.

 

(2) A békéltető testület elnöke az eljárás megindulásától számított három napon belül megvizsgálja, hogy az ügy a testület hatáskörébe és illetékessége alá tartozik-e. A testület hatáskörének vagy illetékességének hiánya esetén az ügyet - a kérelmező egyidejű értesítésével - a hatáskörrel, illetve illetékességgel rendelkező szervezetnek haladéktalanul megküldi.

 

(3) A testület hatáskörének és illetékességének megállapítása esetén az elnök az eljárás megindulásától számított tizenöt napon belüli meghallgatási időpontot tűz ki a felek számára.

 

(4) Az elnök a meghallgatás kitűzött időpontjáról a feleket a kérelem másolatának egyidejű kézbesítése mellett kellő időben előzetesen értesíti, egyben felhívja a feleket, hogy az eljáró tanács általuk jelölhető tagjára vonatkozó javaslatukat legkésőbb az értesítés kézhezvételétől számított három napon belül tegyék meg, illetve - egyszerűen eldönthető ügy esetén - az egyedül eljáró testületi tag személyében e határidő alatt állapodjanak meg, ellenkező esetben a kijelölésről a békéltető testület elnöke hivatalból gondoskodik. Az elnök a körülmények mérlegelése alapján kezdeményezheti az eljárás írásbeli lefolytatását, a meghallgatás mellőzéséhez azonban mindkét fél hozzájárulását be kell szereznie.

 

(5) Az értesítésben a panasszal érintett gazdálkodó szervezetet fel kell szólítani, hogy az értesítés kézhezvételétől számított öt napon belül írásban nyilatkozzék (válaszirat) a panasz jogosságát és az ügy körülményeit, valamint a tanács döntésének kötelezésként történő elfogadását (alávetés) illetően, nyilatkozatában jelölje meg az állításait alátámasztó tényeket és azok bizonyítékait, illetve csatolja azokat az okiratokat (ezek másolatát), amelyek tartalmára bizonyítékként hivatkozik. Figyelmeztetni kell a gazdálkodó szervezetet, hogy az ügy érdemére vonatkozó nyilatkozattételének elmaradása esetén a tanács a rendelkezésére álló adatok alapján határoz.

 

(6) A gazdálkodó szervezet válasziratának másolatát az elnök a kérelmezőnek haladéktalanul megküldi, ha pedig erre már nincs elegendő idő, azt a meghallgatáson adja át.

 

(7) Ha a gazdálkodó szervezet válasziratát nem terjeszti elő, a tanács köteles az eljárást folytatni, anélkül, hogy a mulasztást a kérelmező állításai elismerésének tekintené.

 

30. § (1) Az eljárás során a tanács elnöke egyezséget kísérel meg létrehozni a felek között. Ha az egyezség megfelel a jogszabályoknak, a tanács azt határozattal jóváhagyja, ellenkező esetben, illetve egyezség hiányában az eljárást folytatja. A tanács elnöke szükség esetén a fogyasztót jogairól és kötelezettségeiről tájékoztatja.

 

(2) Az eljárás során a tanács köteles a feleket egyenlő elbánásban részesíteni. Köteles lehetőséget adni a felek számára álláspontjuk előadására, illetve beadványaik előterjesztésére.

 

(3) Az eljárás nyilvános, bármelyik fél azonban kérheti a nyilvánosság kizárását.

 

31. § (1) A kérelem, illetve a válaszirat az eljárás során szabadon módosítható vagy kiegészíthető, kivéve, ha az eljáró tanács ennek lehetőségét az ezzel okozott késedelemre tekintettel kizárja, vagy a gazdálkodó szervezet az alávetésre hivatkozva a kérelem módosítása, illetőleg kiegészítése ellen tiltakozik.

 

(2) Ha a meghallgatáson bármelyik fél szabályszerű értesítés ellenére nem jelenik meg, vagy nem terjeszti elő bizonyítékait, a tanács lefolytatja az eljárást, és a rendelkezésre álló adatok alapján hozhat határozatot.

 

(3) Ha az eljárásban jelentős tény vagy egyéb körülmény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel az eljáró tanács nem rendelkezik, a tanács szakértőt rendelhet ki.

 

(4) A tanács az eljárást megszünteti, ha

 

a) a fogyasztó a kérelmét visszavonja,

b) a felek az eljárás megszüntetésében megállapodnak,

c) az eljárás folytatása lehetetlen,

d) az eljárás folytatására - a tanács megítélése szerint - bármely okból nincs szükség.

 

(5) A tanács az ügy érdemében szótöbbséggel határozatot hoz.

 

(6) A tanács az eljárást az eljárás megindulását követő harminc napon belül befejezi, indokolt esetben ez a határidő legfeljebb harminc nappal meghosszabbítható.

 

32. § A tanács határozata

 

a) ajánlás, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor úgy nyilatkozott, hogy a tanács döntését kötelezésként nem fogadja el, vagy

b) kötelezést tartalmazó határozat, ha a panasszal érintett gazdálkodó szervezet az eljárás kezdetekor (alávetés) vagy a határozat kihirdetésekor nyilatkozatában a békéltető testület döntését magára nézve kötelezőként elismerte.

 

33. § (1) A határozatnak ki kell terjednie a kérelemben előterjesztett valamennyi indítványra, és a döntés alapjául szolgáló indokokra. Rendelkezni kell az eljárás költségének összegéről és annak viseléséről.

 

(2) Az eljárás költségét az a fél viseli, akinek terhére a tanács az ügyet eldöntötte.

 

(3) A határozatban megállapított kötelezettség teljesítésére rendszerint - a határozat kihirdetését követő naptól számított - tizenöt napos határidőt kell szabni.

 

(4) A tanács határozatát a határozathozatal napján, annak írásba foglalását követően kihirdeti. A kihirdetés legfeljebb három napra elhalasztható, ha az ügy bonyolultsága miatt ez feltétlenül szükséges. Az írásba foglalt határozat egy-egy példányát a tanács kézbesíti a feleknek és egyidejűleg megküldi a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőségnek.

 

34. § (1) A tanács határozata nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy igényét bírósági eljárás keretében érvényesítse.

 

(2) A tanács határozata ellen fellebbezésnek nincs helye, a határozat érvénytelenítése azonban kérhető a bíróságtól, a (3) bekezdésben meghatározottak szerint.

 

(3) A fél a határozatnak a részére történt kézbesítésétől számított tizenöt napon belül keresettel a határozat érvénytelenítését kérheti a békéltető testület székhelye szerint illetékes megyei bíróságtól, ha a tanács összetétele vagy eljárása nem felelt meg e törvény rendelkezéseinek, vagy a 19. § (1) bekezdése alapján a békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra.

 

(4) A bíróság a tanács kötelező határozatának végrehajtását a fél kérelmére felfüggesztheti.

 

(5) A bíróság ítélete kizárólag a határozat érvénytelenítésére vonatkozhat.

 

(6) A bírósági eljárására egyébként a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény rendelkezései irányadók azzal, hogy az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

 

35. § (1) A határozat kézhezvételétől számított tizenöt napon belül a fél kérheti a tanácstól, hogy a határozatában előforduló bármely névcserét, névelírást, szám- vagy számítási hibát vagy más hasonló elírást javítson ki, illetve a határozat meghatározott része tekintetében adjon értelmezést.

 

(2) Ha a tanács a kérelmet indokoltnak tartja, annak beérkezésétől számított három napon belül a kijavítást elvégzi, illetve az értelmezést megadja. Az értelmezés a határozat részévé válik.

 

(3) A tanács az (1) bekezdésben meghatározott hibát a határozat kihirdetésétől számított harminc napon belül kérelem hiányában is kijavíthatja.

 

36. § (1) A békéltető testületet működtető kamara és a fogyasztóvédelmi felügyelőség ellenőrzi a tanács kötelező határozatának végrehajtását, illetve azt, hogy mennyiben járnak el a felek az ajánlásban foglaltaknak megfelelően.

 

(2) Ha a gazdálkodó szervezet a tanács ajánlásának nem tesz eleget, a békéltető testületet működtető kamara, illetve a területileg illetékes fogyasztóvédelmi felügyelőség - a fogyasztó nevének megjelölése nélkül - jogosult a vizsgált panaszt és az eljárás eredményét nyilvánosságra hozni.

 

(3) Ha a gazdálkodó szervezet a tanács kötelező határozatát vagy a határozattal jóváhagyott egyezséget a teljesítési határidőn belül nem hajtja végre, a fogyasztó, illetve az eljárást kezdeményező szervezet kérheti a bíróságtól a tanács határozatának végrehajtási záradékkal történő ellátását.

 

(4) A bíróság megtagadja a kötelező határozat végrehajtását, ha a 19. § (1) bekezdése alapján a békéltető testületnek nem volt hatásköre az eljárásra.

 

37. § A békéltető testület az eljárására vonatkozó részletes szabályokat a törvény keretei között szabadon állapíthatja meg. Az országos gazdasági kamarák az egységes gyakorlat kialakítása érdekében eljárási szabályzatot készíthetnek, melyet a kamarák törvényességi felügyeletét ellátó miniszterek az igazságügyminiszterrel egyetértésben hagynak jóvá.

 

Ügyfélszolgálat

 

38. § (1) A közüzemi, a pénzügyi és nyugdíjpénztári, a biztosítási, valamint a távközlési szolgáltatási tevékenységet folytató gazdálkodó szervezetek a fogyasztói bejelentések intézésére, panaszok kivizsgálására és orvoslására, a fogyasztók tájékoztatására az ügyfelek részére nyitva álló helyiségben ügyfélszolgálatot kötelesek működtetni.

 

(2) Az ügyfélszolgálat működési rendjét, félfogadási idejét a gazdálkodó szervezet úgy köteles megállapítani, illetve működésének feltételeiről oly módon köteles gondoskodni, hogy a fogyasztói érdekek ne sérüljenek.

 

(3) Az ügyfélszolgálat a panasz elutasítását köteles indokolással ellátva írásba foglalni és annak egy példányát a fogyasztónak átadni vagy tizenöt napon belül megküldeni.

 

(4) Az ügyfélszolgálat a fogyasztói bejelentések intézése és a fogyasztók tájékoztatása során köteles együttműködni a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetekkel.

 

Keresetindítás

 

39. § (1) Az ellen, aki jogszabályba ütköző tevékenységével a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okoz, a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség, a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezet vagy az ügyész pert indíthat a fogyasztók igényeinek érvényesítése iránt akkor is, ha a sérelmet szenvedett fogyasztók személye nem állapítható meg.

 

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott kereset a jogsértés bekövetkezését követő egy éven belül nyújtható be.

 

(3) A bíróság az ítéletben feljogosíthatja az igény érvényesítőjét, hogy a jogsértő költségére az ítéletet országos napilapban közzétegye.

 

(4) A jogsértő köteles a sérelmet szenvedett fogyasztó igényét az ítéletnek megfelelően kielégíteni. Ez nem érinti a fogyasztónak azt a jogát, hogy a jogsértővel szemben a polgári jog szabályai szerint igényét érvényesítse.

 

MÁSODIK RÉSZ

 

A FOGYASZTÓVÉDELEM ÁLLAMI, ÖNKORMÁNYZATI ÉS ÉRDEK-KÉPVISELETI INTÉZMÉNYRENDSZERE

 

VII. Fejezet

A fogyasztóvédelem állami intézményrendszere

 

40. § (1) A miniszter

 

a) kidolgozza és jóváhagyásra a Kormány elé terjeszti a fogyasztóvédelmi politika koncepcióját, javaslatot tesz a megvalósítás szervezeti és intézményi feltételeire,

b) intézkedéseket tesz, illetve kezdeményez a fogyasztói jogok védelme és érvényesítése érdekében.

 

(2) A koncepciónak tartalmaznia kell:

 

a) az elérni kívánt fogyasztóvédelmi célokat,

b) a célok érdekében végrehajtandó feladatokat, azok megvalósításának sorrendjét és határidejét,

c) a kitűzött célok megvalósításának eszközeit, ideértve a pénzügyi igények megjelölését is.

 

(3) A koncepcióban foglaltakat a gazdaságpolitikai döntések kialakítása, továbbá a nemzetgazdaság bármely ágában megvalósuló végrehajtási tevékenység során érvényre kell juttatni.

 

41. § (1) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség önálló feladat- és hatáskörrel rendelkező központi hivatal.

 

(2) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség a Kormány által kijelölt miniszter irányítása alatt áll.

 

(3) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek hatásköre nem terjed ki jogszabályban más szervek hatáskörébe utalt fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörökre.

 

42. § A fogyasztóvédelemmel kapcsolatos hatósági feladatokat külön jogszabályban foglaltaknak megfelelően - a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szakmai irányításával - a területi felügyelőségek látják el.

 

43. § A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek

 

a) felügyelik a fogyasztóvédelmet érintő jogszabályok megtartását,

b) közreműködnek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában,

c) figyelemmel kísérik és elemzik a fogyasztóvédelmi politika érvényesülését,

d) véleményezik a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket, és kezdeményezik a jogszabály módosításokat,

e) együttműködési megállapodás alapján együttműködnek a fogyasztóvédelmi tevékenységet ellátó más állami szervekkel,

f) piacfelügyeleti tevékenységük keretében ellenőrzik az áruk forgalmazására és a szolgáltatások nyújtására vonatkozó jogszabályok és hatósági előírások megtartását, vizsgálatot folytathatnak a fogyasztókat érintő ügyekben, fogyasztóvédelmi bírságot szabhatnak ki, kivéve, ha más hatóság azonos tényállás mellett már szabott ki bírságot,

g) irányítják a termékbiztonság ellenőrzésével összefüggő piacfelügyeleti feladatokat, és működtetik a Központi Piacfelügyeleti Információs Rendszert,

h) figyelemmel kísérik a fogyasztókat érintő általános szerződési feltételeket,

i) intézik a fogyasztók minőségi kifogásaival és panaszaival kapcsolatos ügyeket,

j) szakmai segítséget nyújtanak a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek tevékenységéhez és a fogyasztók oktatásához,

k) a fogyasztói jogokat ismertető kiadványokat jelentetnek meg,

l) termék-összehasonlító vizsgálatokat végeztetnek és közzéteszik azok eredményét,

m) módszertani segédanyagokat készítenek a helyi önkormányzatok fogyasztóvédelmi tevékenységének elősegítése és egységessége érdekében,

n) támogatják az önkormányzati tanácsadó irodák működését,

o) ellátják mindazokat a feladatokat, amelyeket jogszabály feladat- és hatáskörükbe utal.

 

VIII. Fejezet

A helyi önkormányzatok szerepe

 

44. § (1) A helyi önkormányzatok képviselő-testületei

 

a) segíthetik a fogyasztók önszerveződéseit, támogathatják a fogyasztóvédelmi társadalmi szervezetek helyi érdekérvényesítő tevékenységét,

b) önkéntesen, a kamarával történő megállapodás alapján részt vállalhatnak a békéltető testület működtetésének feladataiból,

c) a lakosság igényeitől függően fogyasztóvédelmi tanácsadó irodát működtethetnek.

 

(2) Az önkormányzat képviselő-testületének, valamint jegyzőjének fogyasztóvédelmi feladat- és hatáskörét külön jogszabályok határozzák meg.

 

IX. Fejezet

 

Érdek-képviseleti szervezetek

 

45. § (1) Az állam és a helyi önkormányzatok előmozdítják és támogatják a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek arra irányuló tevékenységét, hogy

 

a) érdekfeltáró munkájukkal segítsék a fogyasztók gazdasági érdekeinek és fogyasztói jogainak érvényesítését, ennek keretében feltárják a fogyasztói problémákat, értékeljék a fogyasztói jogok érvényesülését,

b) figyelemmel kísérjék a fogyasztókkal szemben alkalmazott általános szerződési feltételeket,

c) képviseljék a fogyasztókat az érdekegyeztető fórumokon és testületekben,

d) eljárást, vizsgálatot, intézkedést, jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek védelme érdekében,

e) véleményezzék a fogyasztókat érintő jogszabálytervezeteket, jogszabály-módosítást kezdeményezzenek a fogyasztói jogok vagy fogyasztói érdekek érvényesítése vagy védelme érdekében,

f) közreműködjenek a fogyasztóvédelmi politika kidolgozásában és figyelemmel kísérjék annak érvényesülését,

g) a fogyasztók tájékoztatását szolgáló és jogérvényesítésüket elősegítő tanácsadó irodákat és a fogyasztók tájékoztatását szolgáló információs rendszert működtessenek,

h) fogyasztóvédelmi oktatást szervezzenek,

i) a tevékenységük során tapasztaltak nyilvánosságra hozatalával tájékoztassák a közvéleményt,

j) a fogyasztói érdekek védelme céljából részt vegyenek a nemzetközi szervezetek tevékenységében,

k) közreműködjenek a nemzeti szabványosításban a Magyar Szabványügyi Testület szervein keresztül.

 

(2) Az árhatóság köteles a hatósági ár megállapítását, a hatósági ár mértékének kialakítását megelőzően a társadalmi szervezetek véleményét kikérni.

 

(3) Az állam a mindenkori éves költségvetésről szóló törvényben gondoskodik a fogyasztói érdekek képviseletét ellátó társadalmi szervezetek támogatásáról.

 

X. Fejezet

 

A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek eljárása

 

46. § A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség és a területi felügyelőségek (a továbbiakban: eljáró hatóság) eljárására az államigazgatási eljárás általános szabályairól szóló 1957. évi IV. törvény rendelkezéseit az e fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

 

47. § (1) Ha az eljáró hatóság eljárása során megállapította az e törvényben és más jogszabályokban foglalt fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértését, jogszabály eltérő rendelkezése hiányában

 

a) elrendelheti a jogsértő állapot megszüntetését,

b) megtilthatja a jogsértő magatartás további folytatását,

c) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes áru forgalomból való kivonását,

d) elrendelheti a fogyasztó életére, egészségére, testi épségére veszélyes áru megsemmisítését a környezetvédelmi szempontok figyelembevételével,

e) elrendelheti a fogyasztók életét, egészségét veszélyeztető értékesítési körülmények, illetve a fogyasztók széles körét érintő vagy jelentős nagyságú hátrányt okozó és a tisztességtelen piaci magatartás tilalmába ütköző gazdasági tevékenység esetén - a szabálytalanság megszüntetéséig - az üzlet bezárását.

 

(2) Az eljáró hatóság jogosult jegyzőkönyv ellenében minta és ellenminta vételére, ha az áru minősége, összetétele csak vegyi vagy műszaki vizsgálattal állapítható meg, továbbá próbavásárlást végezhet.

 

(3) Az eljáró hatóság az ellenőrzések során együttműködik az önkormányzati szervekkel, az ellenőrzések tapasztalatairól tájékoztatja az érdekelt önkormányzatokat és felkérésükre vizsgálatot folytat.

 

(4) Az eljáró hatóságnak a határozat meghozatala előtt ki kell kérnie az érdekelt szakhatóság véleményét. Amennyiben a szakhatóság tizenöt napon belül nem nyilatkozik, úgy kell tekinteni, hogy a hozandó intézkedéssel egyetért.

 

(5) Az eljáró hatóság az általa kiadott határozatot tizenöt napon belül köteles megküldeni az érdekelt szakmai felügyeletnek.

 

48. § (1) Az eljáró hatóság a fogyasztóvédelmi rendelkezések megsértése esetén határozatával fogyasztóvédelmi bírságot szabhat ki. A bírság többszörös jogsértés esetén halmozottan is kiszabható.

 

(2) A bírság összegét az eset összes körülményeire - így különösen a fogyasztók érdekei sérelmének körére, súlyára, a jogsértő állapot időtartamára és a jogsértő magatartás ismételt tanúsítására, valamint a jogsértéssel elért előnyre - tekintettel kell meghatározni.

 

(3) A bírságot a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség számlájára kell befizetni. A bírság felhasználásról külön jogszabály rendelkezik.

 

(4) A jogerősen kiszabott és be nem fizetett bírságot adók módjára és azokkal egy sorban kell behajtani.

 

49. § (1) Az eljáró hatóság határozatában ideiglenes intézkedéssel elrendelheti a 47. § (1) bekezdés a)-c) és e) pontjaiban foglaltakat, ha erre halaszthatatlanul szükség van.

 

(2) Az eljáró hatóság vezetője elrendelheti az élet, az egészség, a testi épség és a környezet védelme, vagy a fogyasztók széles körét érintő, különösen nagy kárral fenyegető veszély elhárítása érdekében hozott határozat azonnali végrehajtását.

 

50. § (1) A területi felügyelőség első fokú határozata ellen benyújtott fellebbezést a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője bírálja el.

 

(2) A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetője határozatának felülvizsgálata keresettel kérhető a bíróságtól. A bíróság a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség vezetőjének határozatát megváltoztathatja.

 

51. § (1) Az eljáró hatóság köteles határozatát nyilvánosságra hozni, ha a határozat azonnali végrehajtását a 49. § (2) bekezdése alapján rendelte el.

 

(2) Az eljáró hatóság a súlyos fogyasztói érdeksérelem megelőzése, illetve csökkentése érdekében határozatát nyilvánosságra hozhatja. A nyilvánosságra hozatalnak nem akadálya, ha a határozat bírósági felülvizsgálatát kérték.

 

HARMADIK RÉSZ

 

Záró rendelkezések

 

Hatálybalépés

 

52. § (1) Ez a törvény 1998. március 1-jén lép hatályba.

 

(2) E törvény 18-37. §-ában foglalt rendelkezéseket 1999. január 1-jétől kell alkalmazni.

 

53. § Az egészségügyi szolgáltatásokról és a gyógyszertárakból kizárólag orvosi vényre kiadható vagy kizárólag gyógyintézeti felhasználására engedélyezett, valamint kizárólag orvosi rendelők, gondozóintézetek által beszerezhető gyógyszerek és a külön jogszabályban meghatározott tilalmazott készítmények, továbbá a gyógyászati segédeszközök, orvostechnikai termékek forgalmazásáról külön jogszabály rendelkezik.

 

Módosuló és hatályukat vesztő jogszabályok

 

54. § (1)

 

a)

b)

c)

 

(2) A törvény hatálybalépésével egyidejűleg hatályát veszti

 

a) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény 1. §-ának második mondata, 21-23. §-ai, 25. § (3) bekezdése, 29-32. §-ai,

b) a belkereskedelemről szóló 1978. évi I. törvény módosításáról szóló 1986. évi 18. törvényerejű rendelet 15-17. §-ai, 21. § (1) bekezdésének második mondatrésze és (2) bekezdésének középső mondatrésze,

c) az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény 20. §-a,

d) a helyi önkormányzatok és szerveik, a köztársasági megbízottak, valamint egyes centrális alárendeltségű szervek feladat- és hatásköréről szóló 1991. évi XX. törvény 71-72. §-a.

 

Felhatalmazás

 

55. § Felhatalmazást kap a Kormány, hogy

 

a) az általános termékbiztonságra, valamint a megjelenésükben másnak látszó és ezáltal a fogyasztó egészségét vagy biztonságát veszélyeztető áruk forgalomba hozatalára és ellenőrzésére,

b) az egységes megfelelőségi jelölés használatára,

c) az ingatlanok időben megosztott bérleti jogának megszerzésére irányuló szerződésekre,

d) a házaló kereskedésre,

e) a távollevők között létrejött szerződésekre,

f) a fogyasztóvédelmi bírság felhasználására,

g) a békéltető testületi tagok díjazására,

h) a Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség szervezetére, feladat- és hatáskörére,

i) a fogyasztói csoportok (vásárlói klub) szervezésére és működésére vonatkozó részletes szabályokat rendelettel meghatározza.

 

56. § Felhatalmazást kapnak az ágazati irányításért felelős miniszterek, hogy

 

a) a feladat- és hatáskörükbe tartozó árukra és szolgáltatásokra vonatkozóan a kötelező minőségi előírásokat és azok tanúsításának módját, valamint a tanúsítványokat kiadó szervezetek körét,

b) az e törvény 47. § (4) bekezdése alapján az eljárásban szakhatóságként közreműködő szervezetek körét rendelettel meghatározzák.

 

57. § Ez a törvény a Magyar Köztársaság és az Európai Közösségek és azok tagállamai között társulás létesítéséről szóló, Brüsszelben, 1991. december 16-án aláírt Európai Megállapodás tárgykörében, a Megállapodást kihirdető 1994. évi I. törvény 3. §-ával összhangban az Európai Közösségek következő jogszabályaival összeegyeztethető szabályozást tartalmaz:

 

a) a Tanács 92/59/EGK irányelve az általános termékbiztonságról,

b) a Tanács 90/88/EGK irányelvével módosított 87/102/EGK irányelve a fogyasztói hitelről.

 

Fogalmak

 

Fogyasztóvédelmi bűncselekmények:

 

A rossz minőségű termék forgalmazása, a hamis minőségtanúsítás vagy a fogyasztó megtévesztése akár szabadságvesztéssel is büntethető.

 

Rosszminőségű termék forgalomba hozatala

"Aki rossz minőségű terméket jó minőségű termékként értékesít, használatba ad, illetve forgalomba hoz, vagy ezek iránt intézkedik, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Aki a rossz minőségű termék forgalomba hozatalára irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő." (Btk. 292. §)

 

"Aki a termék minőségének megállapítására vonatkozó szabályokat megszegi, és ezzel lehetővé teszi, hogy terméket a valóságosnál jobb minőségűként értékesítsenek, adjanak használatba, illetőleg hozzanak forgalomba, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő." (Btk. 293. §)

 

"A kötelezően alkalmazandó nemzeti szabvány hatálya alá tartozó termék akkor rossz minőségű, ha a szabványban meghatározott legalacsonyabb minőségi követelményeknek sem felel meg. A fent meghatározott eseten kívül rossz minőségű az olyan termék, amely rendeltetésszerűen nem használható, vagy használhatósága jelentős mértékben csökkent." (Btk. 294. §)

 

A fentiek szerinti bűncselekmény csak szándékosan követhető el. Jelen esetben ez azt jelenti, hogy az elkövető tisztában van azzal, hogy a minőségvizsgálat alá tartozó termékkel kapcsolatosan megszegte a minősítésre vonatkozó szabályokat, és hozzájárult a termék forgalmazásához. A minőségvédelem egyes kérdéseiről szóló 2/1981. (I. 23.) BkM rendelet alapján a rendelet mellékletében meghatározott új termékek csak előzetes minőségvizsgálat után hozhatók belföldön forgalomba. A jogszabály alkalmazásában új termék az a hazai gyártású vagy importáru, amely Magyarországon még nem volt forgalomban, vagy - egészben vagy részben - új anyag felhasználásával, új gyártási technológiával, műszaki szolgáltatási jellemzőkkel, működési elvvel, a csomagolásnak a minőséget is befolyásoló változtatásával készült, vagy amelynek gyártója megváltozott. Ha az áru minőségét az előzetes minőségvizsgálat után megváltoztatják (pl. anyagfelhasználási, technológiai módosítás, pótanyag alkalmazása), a vizsgálatot meg kell ismételni.

 

Az előzetes minőségvizsgálatot a gyártó, illetve az importáló gazdálkodó szervezet köteles elvégeztetni. A forgalomba hozó a forgalmazás megkezdése előtt köteles meggyőződni arról, hogy az előzetes minőségvizsgálatot elvégezték-e.

 

A nemzeti szabványosításról szóló 1995. évi XXVIII. törvény szerint a nemzeti szabvány olyan szabvány, amelyet a nemzeti szabványügyi szervezet alkotott meg vagy fogadott el, és tett a nyilvánosság számára hozzáférhetővé. A szabványok közül jogszabály kizárólag nemzeti szabványt nyilváníthat részben vagy egészben kötelezően alkalmazandónak.

 

Valamennyi esetben, ha a termék értéke nem haladja meg az 50 000 forintot, nem bűncselekmény, hanem szabálysértés valósul meg.

 

Minőség hamis tanúsítása

"Aki minőséget tanúsító okiratban jelentős mennyiségű vagy értékű termék minőségéről valótlan adatot tanúsít, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. Aki a cselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő." (Btk. 295. §)

 

A bűncselekmény kizárólag írásban követhető el. A termék minőségének tanúsításáról szóló 47/1968. (XII. 18.) Korm. rendelet szerint a szolgáltató félnek a termék minőségére vonatkozó bármely nyilatkozatát a minőség tanúsításának kell tekinteni. A minőség tanúsítása történhet:

 

- minőségi bizonyítvány (műbizonylat) szolgáltatásával,

- műszaki leírás szolgáltatásával,

- minőségi jel alkalmazásával,

- minőségi adatoknak árucímkével vagy más módon a terméken való feltüntetésével,

- minőségnek kísérőjegyzéken (szállítólevél, szállítási jegyzék, számla) való közlésével.

A minőségi bizonyítványban szabatos műszaki adatokkal vagy mérési eredményekkel kell a termék lényeges tulajdonságát tanúsítani. A bizonyítványban szerepelnie kell az alkalmazott vizsgálati módszernek, az azonosításhoz szükséges adatoknak (gyártási szám stb.). A műszaki leírásban a terméktípus (konstrukció szerinti) főbb műszaki jellemzőit - a mérhető tulajdonságokat tűrési határokkal -, szükség szerint a használat, kezelés módját kell közölni. A minőség tanúsítása történhet a terméken feltüntetett felismerhető és megkülönböztetésre alkalmas minőségi jelnek a terméken vagy annak csomagolásán való használatával is. Amennyiben lehetőség van rá, a terméken vagy csomagoláson feltüntetett árucímkével is tanúsítható a minőség.

 

Áru hamis megjelölése

"Aki árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetőleg annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz, bűntettet követ el, és három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő". (Btk. 296. §)

 

A büntetőjogi oltalom nemcsak a hivatalosan bejegyzett, lajstromozott védjegyet illeti meg, hanem a piacon ismertté vált és elfogadott elnevezést is. A forgalomba hozatal rendszerint a termék kis- és nagykereskedelmi értékesítését, valamint minden olyan tevékenységet takar, amely szükséges ahhoz, hogy a termék a gyártótól eljusson a fogyasztóhoz. Az elkövetési magatartás csak akkor alkalmas bűncselekmény megállapítására, ha az áru előállítása, megszerzése, tartása, illetve forgalomba hozatala a versenytárs hozzájárulása nélkül történik.

 

A bűncselekmény csak szándékosan követhető el, azaz az elkövető tisztában van azzal, hogy olyan árut állít elő, hoz forgalomba, amely külsejében, megjelenésében, csomagolásában, jelzésében vagy elnevezésében megtévesztésig hasonlít a versenytárs által forgalmazott áruhoz, és azzal is, hogy a versenytárs nem adta beleegyezését a forgalmazáshoz.

 

Amennyiben az áru értéke nem haladja meg a 100 000 forintot, nem bűncselekmény, hanem csak szabálysértés valósul meg

 

A fogyasztó megtévesztése

"Aki az áru kelendőségének felkeltése érdekében nagy nyilvánosság előtt az áru lényeges tulajdonsága tekintetében valótlan tényt vagy valós tényt megtévesztésre alkalmas módon állít, illetve az áru lényeges tulajdonságáról megtévesztésre alkalmas tájékoztatást ad, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. Az áru lényeges tulajdonságának minősül az összetétele, használhatósága, az egészségre és a környezetre gyakorolt hatása, valamint a kezelése, eredete, az, hogy megfelel-e a jogszabályi előírásoknak, a nemzeti szabványnak vagy az áruval szemben támasztott szokásos követelményeknek, valamint az, ha az áru felhasználása a szokásostól lényegesen eltérő feltételek megvalósítását igényli.

 

Az áru lényeges tulajdonságának minősül az áru vásárlásához ígért nyerési lehetőség vagy más előnyös következmény is." (Btk. 296/A §)

 

Nemcsak a tájékoztatás, hanem annak módja is alkalmas lehet a fogyasztó megtévesztésére, így a bűncselekmény megállapítására. Az eljárás során a használt kifejezéseknek a mindennapi életben, illetőleg a szakmában elfogadott általános jelentése az irányadó annak megállapításánál, hogy a tájékoztatás alkalmas-e a fogyasztók megtévesztésére.

 

A Btk. szerint nagy nyilvánosságon a bűncselekménynek sajtó vagy egyéb tömegtájékoztatási eszköz vagy sokszorosítás útján történő elkövetését is érteni kell. A bírói gyakorlat alapján a nagy nyilvánosság megállapítására akkor kerülhet sor, ha az elkövetés helyén nagyobb, pusztán rátekintéssel meg nem határozható létszámú személy van jelen, megvan a reális lehetőség arra, hogy nagyobb vagy előre meg nem határozható számú személy szerezzen tudomást a bűncselekményről. Egyértelmű tehát a nagy nyilvánosság megállapítása az újságban, rádióban, televízióban való hirdetésnél vagy kirakatokban, hirdetőoszlopokon, tömegközlekedési járműveken történő reklámozásnál.

 

Árdrágítás

"Aki áruért a hatósági árnál vagy a reá nézve egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér, köt ki vagy fogad el, vétséget követ el, és két évig terjedő szabadságvesztéssel, közérdekű munkával vagy pénzbüntetéssel büntetendő. A büntetés bűntett miatt öt évig terjedő szabadságvesztés, ha az árdrágítást üzletszerűen, bűnszövetségben, jelentős mennyiségű árura, jelentős mértékű nyereség elérése végett követik el."

 

"Aki a bűncselekményt gondatlanságból követi el, vétség miatt pénzbüntetéssel büntetendő." (Btk. 301. §)

 

"Árdrágítás az is, ha az áruért a tényleges minőségnél jobb minőségű áru hatósági árának megfelelő árat kérnek, kötnek ki vagy fogadnak el." (Btk. 302. §)

 

A magasabb ár kérése mindig aktív magatartást feltételez az áru forgalmazója részéről, míg a kikötés megelőzi az ügylet megkötését, gyakorlatilag az áru felkínálásával valósul meg. Mind a kérés, mind a kikötés történhet szóban, írásban és ráutaló magatartással.

 

Üzletszerűen követi el a bűncselekményt, aki hasonló jellegű bűncselekmények elkövetése révén rendszeres haszonszerzésre törekszik. A jelentős mérték fogalmát a Btk.138/A § b) pontja kétmillió forint és ötvenmillió forint közötti összegben határozza meg.

 

A csekély mennyiségű árura vagy csekély mértékű (10 000 forint alatti) nyereség elérése végett elkövetett árdrágítás nem bűncselekmény, hanem szabálysértés.

 

Fogyasztóvédelmi szabálysértések

 

Aki fogyasztóvédelmi szabálysértést követ el, tíz- és százezer forint közötti pénzbírságra számíthat.

 

Áru hamis megjelölése

Aki árut - a versenytárs hozzájárulása nélkül - olyan jellegzetes külsővel, csomagolással, megjelöléssel vagy elnevezéssel állít elő, amelyről a versenytárs, illetve annak jellegzetes tulajdonsággal rendelkező áruja ismerhető fel, vagy ilyen árut forgalomba hozatal céljából megszerez, tart, illetőleg forgalomba hoz - feltéve, hogy az áru értéke a 100 000 Ft-ot nem haladja meg -, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el kell kobozni.

 

Árdrágítás

Aki a hatósági árnál vagy a reá nézve egyébként kötelezően megállapított árnál magasabb árat kér, köt ki vagy fogad el az áruért - feltéve, hogy a cselekményt csekély mennyiségű árura vagy nyereség elérése végett követi el - , 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Azt az árut, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

Árak megállapításának, közlésének és feltüntetésének elmulasztása

 

Általános szerződési feltételnek minősül az a feltétel, amelyet az egyik fél több szerződés megkötése céljából egyoldalúan, előre meghatároz, és amelynek meghatározásában a másik fél nem működhetett közre.

 

Aki

- az általa előállított termék vagy szolgáltatás hatósági árának, díjának megállapításához nem a rendelkezéseknek megfelelő adatot közöl az árhatóság részére,

- a fogyasztói árakat (díjakat), az áruk minőségi osztályát vagy minősítését, illetve az üzlet osztályba vagy kategóriába sorolását nem vagy nem az előírt módon tünteti fel,

- a vendéglátóipar értékesítő helyein a jogszabályban előírt tájékoztatási kötelezettségét megszegi,

50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Minőségtanúsítási kötelezettség megszegése

Aki elmulasztja a termék minőségének tanúsítását, illetve a vásárlási tájékoztató adására vonatkozó kötelességét megszegi, vagy a minőséget tanúsító okiratban a termék minőségéről valótlan adatot tanúsít, 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Aki építési termékkel (építési anyag, szerkezet, berendezés) kapcsolatban követi el ezt a szabálysértést, illetve hazai megfelelőség igazolása nélkül hoz forgalomba építési terméket, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Megfelelőségi jelölés jogosulatlan használata

Aki megfelelőségi jelölést jogosulatlanul használ vagy megfelelőségi jelöléssel összetéveszthető jelölést használ, százezer forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Rossz minőségű termék forgalomba hozatala

Aki

- rossz minőségű terméket jó minőségű termékként értékesít, használatba ad, illetve forgalomba hoz, vagy ezek iránt intézkedik,

- a termék minőségének megállapítására vonatkozó szabályokat megszegi, és ezzel lehetővé teszi, hogy a terméket a valóságosnál jobb minőségűként értékesítsék, adják használatba, illetve hozzák forgalomba,

50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható - feltéve, hogy a termék értéke nem haladja meg az 50 000 Ft-ot.

 

Azt a terméket, amelyre elkövették a szabálysértést, el kell kobozni.

 

Kereskedésre vonatkozó szabályok megsértése

Aki az árukapcsolással, az áru jogosulatlan visszatartásával, a vásárlók könyvének kezelésével, illetve az üzletek nyitvatartási idejével kapcsolatos jogszabályi kötelezettségeket megszegi, 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Jogosulatlan kereskedés

Aki jogosulatlanul végez kereskedelmi tevékenységet, vagy szolgáltat, 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. Azt az árut, amelyre nézve elkövették a szabálysértést, el lehet kobozni.

 

Vásárlók megkárosítása

Aki hamis méréssel, számolással vagy az áru minőségének megrontásával megkárosítja a vásárlót, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Vásári és piaci szabályok megszegése

Aki megszegi a vásár és piac fenntartására, jellegére, helyére és idejére vonatkozó szabályokat, 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Aki vásáron vagy a piacon a jogszabály megszegésével árusít vagy szolgáltató tevékenységet végez, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

A közterület-felügyelő helyszíni bírságot is kiszabhat az elkövetővel szemben.

 

Mérlegelés ellenőrzésének akadályozása

Aki

- úgy helyezi el az üzletben a mérleget, hogy a vevő nem láthatja a súly vagy az áru elhelyezésére szolgáló serpenyőjét, a mutatóját, a mérlegre tett súlyt és az árut,

- nem teszi lehetővé, hogy a vevő a vásárolt áru súlyát hitelesített ellenőrző mérlegen lemérje az üzletben, 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Bizonylati fegyelem megsértse

Aki kereskedelmi vagy vendéglátó-ipari értékesítő helyen, illetve a raktározásra, tárolásra szolgáló egyéb helyen olyan árut tárol vagy értékesít, amelyről nem rendelkezik beszerzési bizonylattal, vagy azt az ellenőrzés alkalmával nem mutatja fel, 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Kötelező fizetési jegyzék, számla átadásának elmulasztása

Aki a kötelezően előírt fizetési jegyzéket, számlát vagy jótállási jegyet a vevő, a fogyasztó vagy a megrendelő részére nem állítja/adja ki, 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Minőségi kifogás szabálytalan intézése

Aki nem az erre megszabott módon vagy időben intézi el a vásárlónak, illetve a megrendelőnek az áru minőségére vonatkozó kifogását, 50 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Élelmiszer minőségének megrontása

Aki

- az előírt, illetve a jelölt minőségi jellemzőknek nem megfelelő élelmiszert jó minőségű termékként való forgalomba hozatal céljából állít elő vagy hoz forgalomba,

- hamisított élelmiszert állít elő, illetve hoz forgalomba,

100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

A szabálysértés miatt az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás erre feljogosított dolgozója helyszíni bírságot szabhat ki.

 

El kell kobozni azt az élelmiszert, amelyre a szabálysértést elkövették.

 

Élelmiszer jogosulatlan előállítása, forgalomba hozatala

Aki előállítási engedélyhez kötött élelmiszert engedély nélkül állít elő, illetve házaló kereskedéssel hoz forgalomba élelmiszert, 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

A szabálysértés miatt az állat-egészségügyi és élelmiszer-ellenőrző állomás erre feljogosított dolgozója helyszíni bírságot szabhat ki. El lehet kobozni azt az élelmiszert, amelyre a szabálysértést elkövették.

 

Élelmezés-egészségügyi szabálysértés

Aki a közfogyasztásra szánt élelmiszer vagy ital előállítására, átvételére, csomagolására, tárolására, szállítására, forgalomba hozatalára vonatkozó élelmezés-egészségügyi rendelkezést tartalmazó jogszabályt vagy az ilyen jogszabály alapján kiadott egészségügyi rendelkezést megszegi, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Azt az élelmiszert vagy italt, amelyre nézve a szabálysértést elkövették, el lehet kobozni.

 

Üzletkörbe nem tartozó árusítás

Aki az üzlet, bolt, telep üzletkörébe tartozó árukon felül egyéb árut árusít, ilyen célra beszerez, vagy raktáron tart, 30 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Jogosulatlan idegenvezetés

Aki jogosulatlanul végez idegenvezetői tevékenységet, 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Jogosulatlan utazásszervezés, utazásközvetítés

Aki jogosulatlanul végez utazásszervező, illetve utazásközvetítő tevékenységet, 100 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

 

Magánszálláshely szabálytalan hasznosítása

Aki megszegi a magánszálláshely idegenforgalmi célú hasznosítására vonatkozó rendelkezéseket, illetve jogosulatlanul végzi a magánszálláshely hasznosítását, 60 000 forintig terjedő pénzbírsággal sújtható.

Termékfelelősség

A fogyasztók érdekeinek védelme és a termékminőség javítása érdekében a gyártót a hibás terméke által okozott kárért az általánosnál szigorúbb felelősség - termékfelelősség - terheli. A termék akkor hibás, ha nem nyújtja az általában elvárható biztonságot, figyelembe véve a rendeltetését, ésszerűen várható használatát, valamint a termékkel kapcsolatos tájékoztatási követelményeket is.

 

A gyártó

 

Gyártónak minősül a végtermék, a résztermék, az alapanyag előállítója, valamint aki a terméken nevének, védjegyének feltüntetésével vagy egyéb megkülönböztető jelzés alkalmazásával önmagát tünteti fel a termék gyártójaként. Ha a termék importból származik, az importálóra is a gyártóra irányadó felelősség szabályait kell alkalmazni. Olyankor, amikor sem a gyártó, sem az importáló személye nem állapítható meg, a forgalmazót kell gyártónak tekinteni. Mentesülhet a forgalmazó a felelősség alól, ha megnevezi a gyártót vagy azt a forgalmazót, amelytől a hibás terméket beszerezte. Ha a termék hibájáért több gyártó felelőssége is megállapítható, egyetemlegesen felelnek az okozott kárért

 

Felelősség

 

A gyártót terheli a felelősség, ha a termék hibája valakinek a halálát, sérülését vagy egészségkárosodását okozza, emellett köteles megtéríteni a fogyasztó vagyoni és nem vagyoni kárát, továbbá a hibás termék által más dologban okozott, 10 000 forintnál nagyobb összegű kárt, ha azt a dolgot magánhasználatra vagy magánfogyasztásra tartják, és a károsult is rendszerint ilyen célra használta.

 

A gyártó a termék forgalomba hozatalától számított 10 évig köteles helytállni, a károsult pedig a kár bekövetkeztéről, a termék hibájáról, illetőleg a gyártó vagy importáló személyéről való tudomást szerzést követő 3 éven belül érvényesítheti kártérítési igényét. Vita esetén a károsult bíróság előtt érvényesítheti az igényét, a perben azonban neki kell bizonyítania, hogy a kárt a termék hibája okozta.

 

A gyártó csak akkor mentesülhet a termékfelelősség alól, ha bizonyítja:

- hogy nem hozta forgalomba a terméket, vagy

- nem üzletszerű forgalmazás céljából állította elő, illetve azt nem üzletszerű gazdasági tevékenysége körében gyártotta vagy forgalmazta,

- hogy a termék a forgalomba hozatal időpontjában hibátlan volt, és a hiba oka csak később keletkezett,

- hogy a forgalomba hozatal időpontjában a tudomány és technika állása szerint nem volt felismerhető a hiba, vagy

- jogszabály, illetve kötelező hatósági előírás alkalmazása okozta a termék hibáját.

 

Az alapanyag és a résztermék gyártója akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a termék által okozott kárt nem az alapanyag vagy résztermék hibája, hanem a végtermék szerkezete vagy összetétele okozta, illetve a hiba a végterméket gyártó utasításának a következménye.

 

Nem hivatkozhat a gyártó arra, hogy harmadik személy (például a forgalmazó) magatartása is közrehatott a kár bekövetkeztében, a károsultat ebben az esetben is neki kell kártalanítania (utóbb megtérítési igénnyel élhet a közreható harmadik személlyel szemben). Nem kell megtéríteni azonban a kárnak azt a részét, amely a károsult felróható közrehatásából származott.